szovjet kerékpáros felderítő légvédelmi ágyút derít fel
A GOMBÖNTŐ
Jó estét!
PEER GYNT
Jó estét!
A GOMBÖNTŐ
Öregem,
hova mész? S miért ilyen sebesen?
PEER GYNT
Gyásztorba.
A GOMBÖNTŐ
Homályos már a szemem; -
bocsáss meg - Peer a neved, ugye? Nem?
PEER GYNT
Peer Gyntnek hívnak.
A GOMBÖNTŐ
Úgy? No, derék.
Épp őt kell elvinnem. De ma még.
PEER GYNT
Engem? S mit akarnál?
A GOMBÖNTŐ
Láthatod.
Kanalamba teszlek. Gomböntő vagyok.
PEER GYNT
S mi lesz velem ott?
A GOMBÖNTŐ
Mi? Beolvasztalak.
PEER GYNT
Nono!
A GOMBÖNTŐ
Tiszta kanál, nincs benne salak.
Sírod megásva, kész van a deszkaház.
A hasadban majd a nyű lakomáz; -
de én parancsot kaptam a Mesteremtől,
hogy a lelkedet tüstént vigyem föl.
PEER GYNT
Az nem lehet! Mért nem jelezted előre?
A GOMBÖNTŐ
Gyásztorra és csecsemőkeresztelőre
a család csendben kiszemelt időre készül,
a díszvendégük értesítése nélkül.
PEER GYNT
Úgy van. Szédülés áll a fejembe.
Te vagy -
A GOMBÖNTŐ
A Gomböntő. Tudod is te, nemde?
PEER GYNT
Kedves gyereknek sok nevet adnak.
Lásd, Peer, hol lelsz kikötőt magadnak!
De a bánásmódod nem becsületes!
Peer Gynt szelídebb bánásra érdemes; -
ne higgyétek: bolond vagyok és hamis -
cselekedtem a földön sok jótettet is; -
nevezzenek buta léhütőnek,
de ne mondjanak bűnösnek, rossztevőnek.
A GOMBÖNTŐ
Ember, hiszen éppen itt van a bökkenő:
magasabb szempontból nem vagy bűntevő;
tested nem a poklok kínja várja:
mint más ilyenek, ide jössz a kanálba.
PEER GYNT
Mindegy a neve: kanál-e? pokol?
Bor a szőlőbor, s bor az almabor.
Takarodj, sátán!
A GOMBÖNTŐ
Nem vagy oly durva talán,
hogy azt hidd, nem lábon loholok: - patán?
PEER GYNT
Mindegy, lóláb vagy rókakarom, -
vigyázz, s kotródj innen. Akarom!
A GOMBÖNTŐ
Tévedsz. Mindkettőnknek sietős a dolgunk,
s mert nem szabad az időt pazarolnunk,
megmondom a lényeget röviden:
te magad mondtad az előbb nekem,
nem voltál nagy bűnös sohasem, barátom,
alig közepes rendű -
PEER GYNT
No, látom,
okosabban szólsz -
A GOMBÖNTŐ
Okosabb, ha vársz; -
de az erényestől még messzire jársz -
PEER GYNT
Hiszen ily címet nem igényeltem soha.
A GOMBÖNTŐ
Nem tartozol sem ide, sem oda
a kettő közt. Az a nagy-nagy vétkező
úton-útfélen ma nem is fordul elő;
ahhoz nem elég, hogy iszapban élj;
bűnhöz komolyság kell, s nagy erély.
PEER GYNT
Igazán helyes ez az észrevétel;
vágjunk neki elszánt zsoldosi hévvel.
A GOMBÖNTŐ
Te a bűnt nem vetted elég komolyan.
PEER GYNT
Nekem, mint fröccsent sár, csak olyan.
A GOMBÖNTŐ
Rendben van. Aki tapicskol a sárban,
nincs helye a kénbűzök mocsarában -
PEER GYNT
Ergó: megyek, nincs dolgom teveled.
A GOMBÖNTŐ
Ergó: jön az olvasztómüvelet.
PEER GYNT
Új módit leltetek, új fogásokat,
míg jártam távol a külországokat?
A GOMBÖNTŐ
A szokásunk régi, akár a kígyó,
értékőrző és megtakarító.
Te ezt a mesterséget is ismered,
tudod, hogy az öntésben hiba is lehet,
ilyen a gombnak a füle hiánya.
Mit tennél ezzel?
PEER GYNT
Messze hajítanám.
A GOMBÖNTŐ
Jon Gynt, míg bírta a pénze s a zsákja,
herdálta a pénzt, vígan, szaporán.
De a Mester, lám, takarékosan
kezel, s ezért becsülete van.
El nem hajít, kegyelmez a művi hibának,
s a hibást felhasználgatja nyersanyagának.
Lehetnél pityke ma, szemnek fényes ék
világ mellényén, ámde füled nyomorék,
s ezért jutsz most a selejt kosarába,
ahol gombtested a massza sorsa várja.
PEER GYNT
Egy Peert Pállal, Péterrel összevegyítené! -
Csak nem gondolsz ilyesmire, hé?
A GOMBÖNTŐ
Bizony erre gondolok, erre pontosan.
Átestek rajta sokan, sokan.
Kongsbergben a pénzre is ez a sors vár,
ha a forgástól simára kopott már.
PEER GYNT
Csak fösvénykedsz itt, más mi lehetne ez?
Kedves barátom, hadd megyek el, eressz; -
kopott schilling vagy pityke, amely fületlen,
örömet nem kelthet a Mesteredben.
A GOMBÖNTŐ
Ameddig az emberből nem szállt el a lélek,
megőrzi magában a fémértéket.
PEER GYNT
Azt mondom: nem! És százszor is újra: nem!
Míg van karmom, fogam, ezt nem engedem!
A GOMBÖNTŐ
Ezt nem? S mi mást? Ne légy buta, jöszte!
A mennynek nem vagy elég levegős te -
PEER GYNT
Szerény vagyok; a magas ég nem érdekel; -
de az énemből egy szikrát sem vetek el.
Itéljetek ó törvénnyel a kárhozásra,
vagy bízzatok rá arra a lópatásra; -
lehet száz év - lehet, hogy több idő ez -,
neked, látod, ez a sors is tűrhető lesz;
ez a gyötrelem csupán morális,
és éppen ezért nem piramidális.
Csak átmenet, ahogy írva van,
s ahogy a róka szólt komolyan; -
megváltást várhat az ember, visszaléphet,
s közben reméli: jobb napokat is érhet.
De a másik sors: úgy veszni bele
idegen testekbe, mint a pihe -
ez az öntés, mely mindent, ami gynti, temet, -
mélyen felháborítja a lelkemet!
A GOMBÖNTŐ
De kedves Peer, ez a hang nagyon heves,
potomságért izgulni nem érdemes.
Úgysem voltál soha önmagad; -
mi van abban, ha a halál hivogat?
PEER GYNT
Én nem magam? Én? Ez a tréfa kemény!
Kiderül, hogy Peer Gynt más, nem is én!
Nem, Gomböntő, ez téves itélet,
ha belém látnál, s látnád a vesémet,
csak Peert lelnél ott is, soha mást,
sehol egyetlen idegen vonást.
A GOMBÖNTŐ
Az nem lehet. Itt van, ni, a rendeletemben:
menj s Peer Gyntöt nyomozd ki, de menten.
A hivatását nem töltötte be.
Selejt. Öntőkanálba vele.
PEER GYNT
Badar beszéd! Peer -? Nem hiszek ebben.
Rasmus vagy Jon lehet ott a rendeletedben.
A GOMBÖNTŐ
Rég volt már, hogy kanalamba tettem őket.
Jöjj szépszerivel, s ne lopd az időmet!
PEER GYNT
Azt lesd! S ha reggel majd kisütik,
hogy az írás másra vonatkozik?
Jó ember, ügyelj! Gondold csak el:
ezért felelős egyedül te leszel -
A GOMBÖNTŐ
No de itt az írás -
PEER GYNT
Jó, de határidőt -
A GOMBÖNTŐ
Minek az?
PEER GYNT
Bizonyítsam a kétkedők előtt,
hogy önmagam voltam, soha mássá
nem lettem. És most ezt teszik itt vitássá.
A GOMBÖNTŐ
S a bizonyság?
PEER GYNT
Okmányok, tanuk ezre.
A GOMBÖNTŐ
Félek, hogy a Mester elveti rendre.
PEER GYNT
Nem, nem! Ez a gond ne bántsa nyugalmadat!
Pár percre kölcsönkérem most magamat;
egyszer születünk, tehát jogunk van
megóvni magunkban az énhez tartozót.
Elengedsz?
A GOMBÖNTŐ
Menj. De jegyezd meg a szót:
elfoglak az első átalutunkban.
(Peer Gynt futva távozik.)
ERECO nevű, fémgyűjtő körökben hírhedt cégnél látogatóban (fémhulladékot vittünk be), beállva az irtózatos méretű kupac mellé, kidobáljuk a cuccot, hopp egy bringaváz, zöld, kirángattam, szépen beraktam a kocsiba (R4/F4), a mázsának mindegy kifelé (mondjuk a telepvezetőnek nem...), magamévá tettem. Villa nincs, bele egy belevaló, hátsó villa összekötő hiányzik, aranykezű karosszérialakatos barátom beleforrasztott egyet konkrétan. Turkálván a pincében, egyéb cuccok is összejöttek a felszereléséhez, az alvázszám 1971-es évjáratra utal, szegecs helyének nyoma sincs (matricának sem), a színe gyári, alatta csak a pucér vas, a többi alkatrészhez kikevertem egy kb. hasonló zöldet (postás?), lepingáltam. A csomagtartó lába roncs volt, sikerült pótolnom mindkettőt, egy-egy, Renault 4-es váltórudazatból származó krómozott csővel, a kontrakar rögzítéséhez klasszikus HILTI szalagot használtam, az első sárvédő tulajdonképpen egy roncs hátsó, a nyereg szovjet. A teljes összképhez tartozó pumpa (festett zöld), szerszámtáska, névtábla, mind megvan, csak nem tettem még föl. Külön figyelemre méltóak a küllőtisztító trikolór golyócskák, nézőpont kérdése hogy olasz-e vagy magyar, a csomagtartó kosár eredeti KÖZÉRT-es. A képek készültekor (hogy ne legyek OFF) a csövescekkerbe üres üvegeket helyeztem. Az OBI-ban vásárolt U-lakatért pénzt adtam, kétezer forint volt, de megéri. Mikor hazaérek mindig kétszer csengetek.
természetesen nem "ikszbéhárom", hanem Harkov Velociped Zavod, tavaszi lomtalanításkor mentettem itt a Péterffy utcában cigány testvéreimtől kemény ötszáz forinton, kerék és nyereg nélkül, amiket viszonylag könnyen tudtam pótolni a pincében talált alkatrészekből, ronda piszkosfehér sárvédőjét leszereltem, láncát lerövidítettem (így "egysebi", "single speed" lett) egy kényelmes fokozatra, lepucoltam a több mint két évtizedes mocskot róla, matrica, bandázs, maradékokat levakartam, amik még ugye vörös csillagosak voltak. Lányom izibe' használatba vette (igaz kicsit magas neki; 56 cm-es vázméretével), mert a bp criticalmass utáni éjszakán kedvenc LEGNANO-ját 
ellopták.
(a pedált azóta lecseréltem egy másik "orosz"-, mert a menet szovjet szabvány...)
...valahol itt van pedig, még nem értem rá felrakni
dávid borozó (bp. szondi u.), figyelemre méltó az OBI akciós (2eHUF) "U"-lakat...
barátunk (!) - igaz kicsit OFF -, (de amúgy meg igencsak) ON pozicióban fejelte le a sarat, miután nem tudott elindulni (hálistennek).
"...Az első, a teljes és tökéletes helyreállítás, ami nagyon munkaigényes, a siker pedig kétséges. Lehet példálózni azzal, hogy külföldön sokan pontosan ezt művelik, de Magyarország ebből a szempontból is hátrányos helyzetben van. A háború után a megmaradt zömmel német gyártmányú polgári tulajdonú motorkerékpárokhoz hasonlóan a kerékpárokat is használatba vette a hadsereg, és ezt akkor tette, amikor Budapest lakásállományának több mint fele vagy romba dőlt, vagy használhatatlanná vált. Ne gondoljuk, hogy a pusztítást éppen a kerékpárpark úszta volna meg. Az alkatrész utánpótlást gyakorlatilag elvágták. Az emberek totálkárosra hajtották a régi kerékpárokat, a felmerülő alkatrészhiányból eredő problémákat pedig házilag oldották meg. Legnagyobb gondot az ezerféle középrész jelentette, ezeket célszerszám igénye miatt gyakorlatilag még szakműhelyekben sem tudták szerelni. Így lehetséges, hogy az egyik gépen (amit használtam) úgy cserélték le az elkopott lánctányért, hogy levágták a hajtókarról és felhegesztettek egy másikat. Elég brutális? Nos, amikor ott állsz egy sosem hallott márkájú géppel szemben, amin a hajtómű leginkább ninja-csillagra hasonlít, a kerekeket kompletten cserélték drótperemes felnisre, mindezt Csepel sárvédők egészítik ki, elég nehéz tökéletes helyreállításról beszélni. Persze lehet azzal példálózni, hogy sokszor egy fonott kosár rozsdás vasból épít valaki újra egy nyolcvanéves BSA vagy Rudge motort, de a motorok mindig megbecsültebb jószágok voltak. Sok az utángyártott alkatrész, és az egésznek van kultúrája. Aki mégis ezt az utat választja, tegye – nem akarom elbátortalanítani, de az biztos, hogy az elkövetkező tíz évben nem fog unatkozni. Végül is egy ilyen helyreállításban nem az elkészült gép a lényeges, hanem azok a történetek, amelyek az egyes alkatrészek megszerzését kísérik, az emberek akikkel találkozol, a kapcsolatok amiket szerzel közben. Nagyon nagy dolog egy nyolcvan éves embernek, hogy van még, akit érdekel, hogyan vette meg áhított kerékpárját a negyvenes években, vagy miként kell egy-egy bonyolultabb szerelést véghezvinni. Egyszóval értelmes szórakozás, és ez esetben javaslom a veterán autó- és motorgyűjtőkkel való kapcsolat felvételét. Ugyanis ők tudják, hogy melyik az a fényezőműhely, ahol nem fognak kiröhögni, hol krómoznak le mindenféle apróságot és hasonlók
piacozás után, egymás közt, traccsparti komplex, azt a rengeteg cuccot meg majd elhelyezzük valahogy...
a vénasszony, az ilyen szottyadt vén kurvák miért járnak kocsmába? hogy bírják???
még azért megittam volna ezt az üveg bort, de a hülye haverok odapántolták valami vas cuccal, nem tudtam leszedni, másnap reggel meg már ment a vonat kifele a frontra, nem jöttem haza utána már, a biciclettát azért ott hagyták a falnál, most meg bámulhatják ezerrel az impotens buzik...
- Jó, napot kivánok !
Ivan a kertajtóhoz támasztotta, és szemügyre vette.
Ivan Olsen pedig ide-oda imbolyogva megjelent a stégen.
- Hát akkor majd én elolvasom neked - mondta a horgász - Itt az áll, hogy "Tilos kerékpározni a stégen!"
a távolabbi krétarajz a bácsi körül készült, őt már elvitték, jelen esetben a gázoló autós vérében találták a megengedett alkohol kétszeresét.
művész úrral, mikor a helyi (USA) magyar közösség meghívásának eleget tettünk, a hatalmas sikerre való tekintettel, előadás után ajándékba kaptunk egy-egy csúcskategóriát képviselő TREK márkájú (bicikliben olyan mint a Harley Davidson, rendőrök is használják) kerékpárt, de idegenkedve a bonyolult technikától (váltó, teleszkóp, hátrafele tekerve nem áll meg, stb...) inkább csak toltuk hajnalban közeli szálláshelyünkig, közben még a maradék viszkiket is meg tudtuk inni, leszartuk az általános, amcsi utcán való szeszfogyasztásra vonatkozó tilalmat, nem húztunk rá barna papírzacskót. aztán itthon gyorsan el is adtuk őket horror összegekért a juppiknak.
gyakran időzött itt ebben a kocsmában, amíg el nem vitte a hasnyálmirigy rák, és végképp egyedül maradtunk a nővéremmel, most Ferkó, Öcsi meg én elfoglaljuk ezt az elhagyott üzlethelyiséget, és bicikliszerelő műhelyt nyitunk benne, a kislányoknak majd jelentős kedvezményt adunk, legfőképpen pedig FIXI-ket és SZINGLI-ket fogunk építeni a gazdag fiúknak, és lesz majd sok pénzünk, aztán majd koncerteket is szervezünk, bort is fogunk árulni, meg zsíroskenyeret.
ittennék valami nem stimmel !
New Yorkból, lerángattam a Terminátort Párizsban a repülőről, csordogálok ám befele, gondolom megnézem a Diadalívet, a Notre Dame-ot, a Mona Lisát, közben betértem ide-oda, egy kis abszintra, vörösborra mifene, egyszercsak látom, hogy követnek már egy ideje...
Mariskám, milyen jó ötlet volt tetőled, hogy hazafelé a boltból elhoztuk a kocsma elől az emberek bringáit, majd néznek nagyot. Nem kell kutyagolnunk, még a demizsont se töltette még meg azzal a kancsal Rozival, legalább nem lesz ma este részeg annyira, bár amilyen hirtelen az én Józsim, így is megver, mint minden nap, ha pörölök vele, amit meg lelkem, nem tudok megállni, én már csak ilyennek születtem. Hát te, szívem nem félsz?
az Ó utcában, a szerkesztő úr piros pólóban
bumm a fejbe
