- Hmmmm....., őőőőő......

...valahol itt van pedig, még nem értem rá felrakni
(...de szép csizmád van bazmeg...),
hát nem is tudom
(...itt egy húszguldenes, elég lenne talán ennek a kisköcsögnek?...),
a ffenébe is
(mondta is az unokám, hogy akinek vaj van a fején ne menjen a napra, valami magyar közmondás, az oviban tanulta...),
tulajdonképpen arról van szó
(...még jó hogy nem azok a civil állatok állítottak le, azt mondják azok sokkal szemetebbek...),
jaj, hát édes fiam
(...a fenének kellett már reggel berúgnom, csak észre ne vegye, azért még külön kapnék...),
a mama reggel tiszta nadrágot készített ki, biztos a másik zsebében maradt, ha minden igaz, tudod tegnap hozta ki a postás, ma meg megyek a városházára, hááát...

- Na jóvan papa, húzzon a faszba, de izibe...

- Jaj, édes fiam, holnap majd megint erre jövök amúgyis, megmutatom.

- Háppersze, ahogy én ismerem magát Hans bácsi..., na jó, tűzzön má !!!!

Ergoutou, a pekingi pálinka

"Kína leghíresebb szeszes itala minden bizonnyal a maotaijiu. Pekingé viszont az ergoutou.
Az ergoutou ugyanúgy összefoglaló elnevezés, mint a tokaji, tehát az előbbiből is van kommersz és luxus változat is. Minden ergoutoura jellemző azonban, hogy becsapós ital. Lágy, magyar ízléssel inkább émelyítő íze alapján nem is gondolná az ember, hogy milyen nagyot tud ütni. És ami a lényeg, nem rögtön, hanem akkor, mikor a hatásával elégedetlen fogyasztója már jócskán rátöltött az első poharakra, hiszen látszólag nem történt semmi. Ez a hatásmechanizmus alapjában különbözteti meg az ergoutout más szeszes italoktól, nota bene, az első kóstolót a tapasztaltabb ergoutou-fogyasztótól.
Dél-Kínában a rizspálinka-félék számítanak helyi specialitásnak, amelyek meglehetősen gyenge szeszes italok. Észak-Kínában viszont az ergoutou a legnépszerűbb, és teljesen érthető, ha a pekingiek, különösen azok, akiknek farzsebéből az apró ergoutous üveg kandikál ki, nem kis büszkeséggel azt állítják, hogy ez az igazi kínai tömény ital: finom, erős és lassan hat. Aki egy kicsit is ismeri Kína történelmét, az csakis egyetérthet ezzel a megállapítással. Nem mellékesen tehát, ergoutou-ivás után nem árt igyekezni haza, mielőtt még nyilvános helyen veszi át a hatalmat az alkohol a szervezet felett.
Tavaly karácsonykor az Egyesült Államokban is megkezdték az ergoutou próbaárusítását, és olyen sikerrel, hogy idén már megindult a rendes kereskedelem is Amerikában, több fajta ergoutouval, köztük természetesen a legjobb minőségűvel is, ami a közönséges ergoutoutól olyan nagyon sokban nem különbözik, a porcelán üveget és a magasabb árat (az Egyesült Államokban 22 dollár a nagykereskedelmi ára) leszámítva persze, ami kitűnő ajándékká teszi a kínaiak között. Az exportot az 1700 munkást foglalkoztató, és Pekingben nagyjából a csecsemőkig bezárólag mindenki által ismert Red Star Holding Co. Ltd. bonyolítja kínai részről. Az óceán másik oldalán már nagyobb a titokzatoskodás. Elképzelhető hogy a helyi világmárkák miatt, mindenesetre csak annyit lehet tudni, hogy egy Los Angeles-i cég teríti a pekingi szeszesitalt, de hogy melyik, azt nem hozták nyilvánosságra. 

Összesen egyébként már több mint 10 országba és területre exportálják az ergoutout, a tengerentúli kínaiak nem kis örömére, de az ebből származó bevétel még mindig csak a töredékét éri el a hazai fogyasztásból származónak.

A Red Star, és az általuk gyártott ergoutou persze sokkal jobban ismert kínai nevén, azaz mint hongxing ergoutou. Ebből az elnevezésből a hongxing vörös csillagot jelent, ami a vállalat és a márka neve. Illetve a vállalatnak igen, de a márkaelnevezés körül már nem minden olyan sima, mint az ergoutou fentebb említett említett íze. Ugyanis: a pekingi pálinka, az ergoutou neve körülbelül azt jelenti, hogy "két edényben párolt ital", és ez a legismertebb kínai "baijiu"-fajta. Hogy mennyira az, látszik abból is, hogy Kína "baijiu"-termelésének negyedét teszi ki az ergoutou. A "baijiu" szó szerint "fehér szeszes ital"-t jelent, és Kínában azoknak a tömény italoknak az elnevezésére használják, amelyeket cirokból, vagy kukoricából desztillálnak. És itt jön az apró üröm, no nem az ergoutouba, minthogy abban sajnos ugyanúgy csak cirok van, mint a többi "baijiu"-ban, hanem az örömbe, ugyanis az ergoutout igen nehéz márkanévként bejegyezni, hiszen az összes többi, az előbb említett, az ergoutoun kívüli "maradék háromnegyed" rész "baijiu" is elmondhatná magáról, hogy ergoutou vagyok, azaz engem is ugyanúgy desztilláltak, mint az ergoutout. Bezzeg, ha lenne egy kis üröm is, mármint az ergoutouban, de hát nincsen. Úgyhogy a tokajinak tulajdonképpen még istenes a dolga a szlovákokkal és az olaszokkal.
Nem hagyható ki legalább egy híres megjegyzés az ergoutouval kapcsolatban, ha már azt a külföldiek körében híressé vált Lonely Planet-szerű megállapítást nem említettük, hogy a pekingi taxisok ugyanolyan természetességgel fuvaroznak el minket az ergoutou párolóüzeméhez (kéretik viszont a kínai elnevezést megtanulni), mint a Tiananmen-térre.
Nos, a megjegyzés úgy szól, hogy a Ming-dinasztia híres regénye, a Vízparti történet szerint Wu Song, miután 18 csészével megivott egy pálinkából, megölt egy tigrist; Li Bai, a Tang-dinasztia költőóriása rizsbort ivott versírás közben. Világos, hogy egyikük sem ergoutout ivott, mert Li Bai már nem tudott volna tőle verset írni, Wu Song pedig még nem tudott volna megölni egy tigrist."


forrás: www.terebess.hu
fotó: www.chicksandbikes.blogspot.com

svájci szaki lenyomja a versenybringást

back in the USSR II.

dávid borozó (bp. szondi u.), figyelemre méltó az OBI akciós (2eHUF) "U"-lakat...

a csengő NDK, a hátsó lámpa FINN !!!
FINN-MAGYAR viszonyok

eredetiben:

http://www.youtube.com/watch?v=kHD5nd3QLTg

back in the USSR I.

az ördöngős pincében (bp. csengery u.), csakmerhogy újabban ővele tekerek, a Szovjetúnióban született 1989-ben, az első gumi tanulsága szerint, nőnek még fiatal lenne, bringában már éppen hogy veterán...

íme hát

megleltem mezőmet, valamiben úgyis meg kellett halni már......

(ismeretlen fényképész, ismeretlen kerékpáros, a halál oka ismeretlen.)

Tati mester

bemegy a kocsmába, filmrészlet, eredetiben megnézhető :

L'Ecole Des Facteurs 

avagy a "Postások iskolája"

mocis szaki

barátunk (!) - igaz kicsit OFF -, (de amúgy meg igencsak) ON pozicióban fejelte le a sarat, miután nem tudott elindulni (hálistennek).

az jó LEGO-bájkokrúl...

"...Az első, a teljes és tökéletes helyreállítás, ami nagyon munkaigényes, a siker pedig kétséges. Lehet példálózni azzal, hogy külföldön sokan pontosan ezt művelik, de Magyarország ebből a szempontból is hátrányos helyzetben van. A háború után a megmaradt zömmel német gyártmányú polgári tulajdonú motorkerékpárokhoz hasonlóan a kerékpárokat is használatba vette a hadsereg, és ezt akkor tette, amikor Budapest lakásállományának több mint fele vagy romba dőlt, vagy használhatatlanná vált. Ne gondoljuk, hogy a pusztítást éppen a kerékpárpark úszta volna meg. Az alkatrész utánpótlást gyakorlatilag elvágták. Az emberek totálkárosra hajtották a régi kerékpárokat, a felmerülő alkatrészhiányból eredő problémákat pedig házilag oldották meg. Legnagyobb gondot az ezerféle középrész jelentette, ezeket célszerszám igénye miatt gyakorlatilag még szakműhelyekben sem tudták szerelni. Így lehetséges, hogy az egyik gépen (amit használtam) úgy cserélték le az elkopott lánctányért, hogy levágták a hajtókarról és felhegesztettek egy másikat. Elég brutális? Nos, amikor ott állsz egy sosem hallott márkájú géppel szemben, amin a hajtómű leginkább ninja-csillagra hasonlít, a kerekeket kompletten cserélték drótperemes felnisre, mindezt Csepel sárvédők egészítik ki, elég nehéz tökéletes helyreállításról beszélni. Persze lehet azzal példálózni, hogy sokszor egy fonott kosár rozsdás vasból épít valaki újra egy nyolcvanéves BSA vagy Rudge motort, de a motorok mindig megbecsültebb jószágok voltak. Sok az utángyártott alkatrész, és az egésznek van kultúrája. Aki mégis ezt az utat választja, tegye – nem akarom elbátortalanítani, de az biztos, hogy az elkövetkező tíz évben nem fog unatkozni. Végül is egy ilyen helyreállításban nem az elkészült gép a lényeges, hanem azok a történetek, amelyek az egyes alkatrészek megszerzését kísérik, az emberek akikkel találkozol, a kapcsolatok amiket szerzel közben. Nagyon nagy dolog egy nyolcvan éves embernek, hogy van még, akit érdekel, hogyan vette meg áhított kerékpárját a negyvenes években, vagy miként kell egy-egy bonyolultabb szerelést véghezvinni. Egyszóval értelmes szórakozás, és ez esetben javaslom a veterán autó- és motorgyűjtőkkel való kapcsolat felvételét. Ugyanis ők tudják, hogy melyik az a fényezőműhely, ahol nem fognak kiröhögni, hol krómoznak le mindenféle apróságot és hasonlók

Második lehetőség a “roncsgép”-ként való használat. A kifejezést Sheldon Brown-tól loptam, lényege, hogy mechanikailag tökéletes állapotú, de optikailag enyhén szólva szakadt gépet hajtunk, minek következtében az ellopás esélye zérus. Egy kellőképpen lerohadt tanyabájkot – tapasztalatból mondom – vidéken még lezárni sem kell. Szerintem Pesten sem, csak itt még nem próbáltam. Svájcisapka a nyergen, dróttal felkötött sárvédő, rozsdával váltakozó erősen megfakult fekete dukkózás külön előny, és emellett a hozományvadász nőneműek is garantáltan hanyagolni fognak. Pár év ilyetén való használat után még mindig dönthetünk az előzőekben ismertetett teljes helyreállítás mellett.

A harmadik lehetőség a kortárs alkatrészekkel való ízlés szerinti kiegészítés. Itt szinte mindent szabad, szárnyalhat a fantázia. A középcsapágy-kérdés megoldása után már gyerekjáték az egész. A hátrafelé nyitott hátsó villapapucs jóvoltából akár örökhajtós gépet is építhetünk."

(a cikk teljes szövege megtekinthető itt joboldalt, a "...tanyabájkokrul" link segítségével)

barátnők

piacozás után, egymás közt, traccsparti komplex, azt a rengeteg cuccot meg majd elhelyezzük valahogy...

(fotó: bp. nagyvásárcsarnok)

lebukott

a vénasszony, az ilyen szottyadt vén kurvák miért járnak kocsmába? hogy bírják???

(fotó: bp. dózsa-thököly sarok, a baloldali ablaküvegben a szerkesztő úr és egy rendőrautó látható, mivel itt van a kerületi rendőrkapitányság is...)

előtte

még azért megittam volna ezt az üveg bort, de a hülye haverok odapántolták valami vas cuccal, nem tudtam leszedni, másnap reggel meg már ment a vonat kifele a frontra, nem jöttem haza utána már, a biciclettát azért ott hagyták a falnál, most meg bámulhatják ezerrel az impotens buzik...

interjú

- Jó, napot kivánok !
- Heló.
- Milyen szép régi biciklije van !
- Ja.
- Eredeti holland ?
- A faszt, magyar. Kühne DÁMA, oda van írva az elejére.
- Tényleg. Nohát... - Miért ilyennel jár?
- Mert ellopták az elődjét.
- Az is veterán volt?
- Ja. Férfi vázas nóném. Ezt gyorsan össze kellett dobni a pincében talált alkatrészekből, mert menni kell.
- Ennyi alkatrésze van, hogy csak úgy összeszerel egy ilyen pompás biciklit?
- Ja, találom, lomizom, csereberélem őket.
- Nagy divatja van most az ilyen bicikliknek.
- Aha, nekem a harmadik egy női vázas UKRAJNA volt életemben az első egy háromkerekű RAKÉTA, a második egy SKOLNYIK. Ötvenegy vagyok.
- "Bringázz inkább te is Rezső..."???
- Ja, a tekerés az megy. Ezt is, azt is megtekerem amúgy, ha érted...
- Hát persze... - amúgy mit csinál itt a Hősök terén?
- Semmit, itt lakom, megyek haza, de még beugrom a Csengery borozóba, hátha van valami meló, a kollégák ott szoktak ücsörögni, mert nekik sincsen.
- Ittasan kerékpározik???
- Nézd milyen szép MILLER fényszóróm van elöl, a hozzá tartozó dinamóval, hátul meg azok a brutál prizmák sem megvetendőek, arra azért figyelek, hogy lássanak sötétben, majd kikerülnek... Van kukásmellényem is, lakott területen kívül fölveszem.
- De hát a KRESZ tiltja az ittas...
- Haggyámá...
- Nem tervezi modernebb kerékpár vásárlását?
- Én nem költök ilyenekre, pénzem sincs amúgy, munkanélküli vagyok. Nem értem én már az ilyen huncut montenbájkokat, meg "fixi"-ket. Jó ez. "Menni vagy meghalni".

(az interjú eredeti változata megtalálható a www.bbc.com, és a www.cnn.com oldalakon is...)

TANMESE

Olle Lund Kirkegaard
GUMI TARZAN
(részlet)

Ivan elhatározta, hogy megtanul kerékpározni.
Mivel neki nem volt kerékpárja, ezért a pincébõl felcipelte a nagymamája nagy, fekete nõi kerékpárját.
(Itt láthatjátok a kerékpárt.)
Ivan a kertajtóhoz támasztotta, és szemügyre vette.
Vajon tudok-e majd kerekezni egy ilyen nagy kerékpáron?! ­- gondolta magában.
Ezután felmászott a kertajtóra, onnan meg átmászott a nagy fekete kerékpárra.
Hû! - mondta magában, és lenézett a földre. - Nagyon magas. Mindjárt szédülni kezdek.Így üldögélt ott fenn a magasban Ivan Olsen a fekete nõi kerékpáron, amikor hirtelen megjelent az egyik nagyfiú.
- Szia, te szerencsétlen Gumi Tarzan! - köszönt rá a nagyfiú. - Tulajdonképpen mit csinálsz te ott fenn?
- Biciklizek - mondta Ivan
- Hahaha! - Kacagott a nagyfiú. - Ezt nevezed te biciklizésnek? Hiszen egy helyben állsz, ember!
- Hát, csak azért állok, mert nem tudom elindítani – mondta Ivan.
- Te ostoba, te szerencsétlen! - csúfolta a nagyfiú. - Hát lépj rá a pedálokra, ember!
- Persze, tudom – motyogta Ivan.
- Hát akkor csináld! - bíztatta a nagyfiú.
- Világos. Csak az a baj, hogy nem érem el a pedálokat. Nagyon rövid a lábam – mondta Ivan.
A nagyfiú komótosan cigarettára gyújtott, s közben valamin törte a fejét.
- Figyelj csak, talán segíthetek neked, te Gumi Tarzan, hogy el tudj indulni - szólt vigyorogva.
Ezzel szó nélkül hatalmasat lökött a nagy fekete kerékpáron.
(Itt láthatjátok milyen nagyot.)

- Kö-kö-szönöm! - csukladozta Ivan Olsen, és végigszáguldott az utcán, erõsen belekapaszkodva a kormányba.
Egyre száguldott, lámpaoszlopok meg utcatáblák, autók meg kutyák maradtak el mögötte, és majdnem elütött egy idõs hölgyet, akin csak egy életmentõ félreugrás segített.
- Te huligán! - kiabálta utána az idõs hölgy, az esernyõjét rázva. - Te csavargó gazember, útonálló, gyilkos aszfaltbetyár...
- Igenis... - morogta Ivan, és továbbszáguldott.
(Így kiabál az idõs hölgy Ivan után.)
Hûha, fene nehéz dolog kerékpározni! - gondolta Ivan.
De aztán még nehezebb lett.
Ivan elõször a város rózsakertjén kerekezett át.
Nagyon szép hely volt a rózsakert. Ezt a táblákról is lehetett tudni amelyekkel tele volt az egész park.
"Gyerekeknek tilos a belépés!" - ez állt a táblákon.
Ivan Olsen a kert kellõs közepén száguldott keresztül, és letiporta a rózsákat.
- Hé, állj meg, te csirkefogó! - kiáltotta egy ember aki a rózsák között gereblyézett. - Mi képzelsz te tulajdonképpen?
És gereblyéjével együtt máris futni kezdett Ivan után.
- Te neveletlen kölyök! - kiáltozta, s közben a gereblyéjével hadonászott. - Nem tûnsz el innen rögtön!
- Megyek már - mondta Ivan, és kivágtázott a kertbõl egy keskeny, meredek utcába amely a városi kikötõ felé vezetett.
Rögtön észrevette, hogy lent, az utca végén egy hosszú stég vezet be a tengerbe. A stégen két horgász álldogált, hosszú horgászbottal a kezében.
A két horgász békésen álldogált a stégen, egykedvûen szívták a pipájukat, és éppen az idõjárásról beszélgettek, amikor a szágudó Ivan megjelent a közelükben.
- Vigyázat, mert jövök! - kiáltotta Ivan.
A két horgász teljesen megrémült, amikor észrevette az egyre gyorsabban közeledõ Ivant.
- Úristen, ez elgázol bennünket! Segítség! kezdtek el kétségbeesetten kiabálni.
Azzal eldobták horgászbotjukat, a pipát meg a kalapot, és fejest ugrottak a vízbe.
(Itt láthatjátok, hogyan.)
Ivan Olsen pedig ide-oda imbolyogva megjelent a stégen.
- Ah, - sóhajtotta - most biztosan belefulladok a vízbe.
És mint a nyíl, úgy repült bele a tengerbe a nagy fekete kerékpárral együtt.
- Placcs! - mondta a szerencsétlen kerékpár.
- Blub-blub-blub! - mondta Ivan Olsen.
De nem fulladt bele.
Mert az egyik ember a horgászbotjával kihalászta, és Ivan ott lógott a horog végén.
Csak úgy csöpögött belõle a víz.
- Csöpp-csöpp-csöpp...
- Nézd csak - figyelmeztette a horgász, és a stégen egy tábla elé tartotta Ivant. - Nem tudsz olvasni, ostoba kölyök?
- Nem - mondta Ivan.
(Itt tartják Ivan Olsent a tábla elõtt.)
- Hát akkor majd én elolvasom neked - mondta a horgász - Itt az áll, hogy "Tilos kerékpározni a stégen!"
- Még ilyet! - csodálkozott Ivan.
- Hát igen! - szólt a másik horgász, és kimászott a stégre. - Manapság a gyerekek nem tanulnak meg olvasni. Az iskolában semmi mással nem foglalkoznak, csak a játékkal.
Az elsõ horgász letette Ivant a stégre.
- Nem neked való a kerékpározás! - mondta Ivannak. - nem gondolod, hogy okosabb dologgal kellene foglalkoznod?
- De igen. Azt hiszem, az jobb lenne - tûnõdött el Ivan.

Kaliforniai erdőtűz

- Hallod-e 'ombre! - olyan gyorsan terjedt, hogy mire kiértem a kocsmából, leégett a biciklim, aztán nekünk is szaladnunk kellett...
(Juan Marte Rivera, drogdíler vallomásából)

teljes cikk:
http://www.hirszerzo.hu/cikk.marihuanaultetvenyrol_indulhatott_a_kaliforniai_erdotuz.120189.html

(...érdekességként megemlíteném, hogy jó pár éve a Verseny utcai piacon a szemetes konténerből rángattam ki egy leégett montit, amit atomjaira szedtünk Zolikával, aki aztán a sértetlen vázra új biciklit épített magának, azóta azzal jár..., valami "úri cucc" volt. "A bicikli nem vész el, csak átalakul." (sir Isaac Newton)

baleset

a távolabbi krétarajz a bácsi körül készült, őt már elvitték, jelen esetben a gázoló autós vérében találták a megengedett alkohol kétszeresét.

teljes cikk:
http://www.ecodibergamo.it/stories/Cronaca/146901/

az idős hölgy

Budapest nevezetességeivel ismerkedik,
és már látja az alagút végét is...

ZÖD SAS

című hely, legendás, tizenéves koromban IS megfordultam benne, akkor még sima szocreál, mozaik díszítésű (megvan) kerek műmárvány asztalos, könyöklős is, a szomszédban, ötszáz méterre volt a KISZ Központi Művészegyüttes, melynek oszlopos tagja voltam az IFJÚ GÁRDA FÚVÓSZENEKAR-ban, tekintettel, hogy több fafúvós hangszeren is játszottam, DE amikor a szombat délutáni 14.00-16.00-ig tartó, intenzív próbák után kiszabadultam a baritonszaxofon szólamból (a hangszer maga hat kiló, ezt fújja tele valaki levegővel két órán keresztül...!!!), beszabadultam az (akkor nem tudom már hogy hívták) ZÖLD SAS-ba, és benyomtam egy kávét, PORTORICO (60%) rummal keverve, és MINDJÁRT magamhoz tértem!!!!

a VIDRÓCZKY

csár-dá-baaaa....
három betyár ma-gá-baaa...
szomorkodik bú-já-baaaa...
leterített sú-bá-baaaa....

de nem én !!!

átmegyek a ZÖLD SAS-ba !!!

Kovács Lajos

művész úrral, mikor a helyi (USA) magyar közösség meghívásának eleget tettünk, a hatalmas sikerre való tekintettel, előadás után ajándékba kaptunk egy-egy csúcskategóriát képviselő TREK márkájú (bicikliben olyan mint a Harley Davidson, rendőrök is használják) kerékpárt, de idegenkedve a bonyolult technikától (váltó, teleszkóp, hátrafele tekerve nem áll meg, stb...) inkább csak toltuk hajnalban közeli szálláshelyünkig, közben még a maradék viszkiket is meg tudtuk inni, leszartuk az általános, amcsi utcán való szeszfogyasztásra vonatkozó tilalmat, nem húztunk rá barna papírzacskót. aztán itthon gyorsan el is adtuk őket horror összegekért a juppiknak.

gyengébbek kedvéért:

http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=4697&i_direction=2&i_city_id=-1&i_county_id=-1

de hogy ez a rohadt blogspot miért nem csinál direkt linket a hivatkozásból ??????
maradjunk a copy/paste-nél !!!