a POSTÁS
Azért nem annyira LEGO, így ránézésre...
XB3
természetesen nem "ikszbéhárom", hanem Harkov Velociped Zavod, tavaszi lomtalanításkor mentettem itt a Péterffy utcában cigány testvéreimtől kemény ötszáz forinton, kerék és nyereg nélkül, amiket viszonylag könnyen tudtam pótolni a pincében talált alkatrészekből, ronda piszkosfehér sárvédőjét leszereltem, láncát lerövidítettem (így "egysebi", "single speed" lett) egy kényelmes fokozatra, lepucoltam a több mint két évtizedes mocskot róla, matrica, bandázs, maradékokat levakartam, amik még ugye vörös csillagosak voltak. Lányom izibe' használatba vette (igaz kicsit magas neki; 56 cm-es vázméretével), mert a bp criticalmass utáni éjszakán kedvenc LEGNANO-ját
ellopták.
(a pedált azóta lecseréltem egy másik "orosz"-, mert a menet szovjet szabvány...)
KRESZ
ELŐRE !!!
(a LÉGY RÉSEN, ötven fölött ajánlott és követendő... (szerk.))
VETERÁN KERÉKPÁROS SZAKSZÓTÁR
perecel: taknyol, avagy nagyot zakózik (zúg). több mentség is lehet:
- Sokat ittam baze...
- Elszakadt a lánc...
- Nem tartom karban eléggé veterán kerékpáromat...
- Kidurrant a gumi... (lásd még: nem várt gyermekáldás)
- Kátyú vót az te !!!
- Lassan vettem be azt a nagy kanyart, nahát.
nippli: a nipplit is lukba dugják csak nem tipli! Másképp, ez egy olyan heteroszexuális szerkezet, amely először a felnit dugja meg - majd őt a küllő, kicsit malacmódra, mivel menetessel tekeri.... (aha, küllőanya, Pazolta szaki persze tudta...)
knobli: a snóblit tudom, de ez nem az, tehát; lebilincselő élmény a kormánynak, ha kaparófékezik ez a ragaszkodó szerkezet, amely "egyensúlyban" tartja a fék karját a rugó által - iziglen.....(nna, Pazolta szaki tudta, ugye...).
ELŐRE!: úttörő (pionyír) köszönés, eredete a XIX. század végére vezethető vissza amikoris az amerikai hadseregben rendszeresítették a gyalogságnál a kerékpárt, az alakulatot jellemző módon felszabadított rabszolgákból verbuválták (buffalo soldiers) LINK, nem tévesztendő össze a LÉGY RÉSEN (cserkész), a SZEBB JÖVŐT (levente), KITARTÁS (nyilas), SZABADSÁG (bolsevik) köszönési formulákkal, melyeknek használata kerülendő...
dimangó: népies elnevezése a "dörzskerekes delejgerjesztő"-nek
cucedli: tágabb értelemben bármilyen alkatrész, amelynek neve nem jut hirtelen az eszünkbe, olyan mint a baszkura
cuca: kormányszár, nyeregszár
stucni: kormányfej
kecó: kerékpár, továbbiakban KP, ami nem pénz
kecaj: KP
bringa: KP, fiatal hölgy, optimális esetben tekerhető
canga: KP
spur: egyenes, párhuzamos
bicaj: KP
gép: KP
teker: hajt, szexel, cigarettát készít
fixi: örökhajtós kerékpár, ha nem te tekered, akkor ő teker téged, pályaversenyzésre való (- Nézd már milyen fixi !)
holland: jellemzően magas kormányú, láncvédővel, szoknyavédővel felszerelt kontrás (agyváltós) bicikli, női vázasok hattyúnyak formájúak
bicó: KP
zsír: fémalkatrészek közé bejuttatott kenőanyag, elismerő kijelentés, pl.: "nagyon ZSÍR bringád van, szaki..."
flip-flop: hátsó kerék két fogaskerékkel, egyik racsnis, másik örökhajtós
LEGO: nem összeillő alkatrészekből összeszerelt veterán KP
HOBO: feltűnően legó KP
tányér: meghajtó lánckerék
nyolcas: eldeformálódott kerékabroncsban van
nyolcvannyolcas: javíthatatlanul eldeformálódott kerékabroncsban van
gumi: külső használatra szánt, recés felületű, rugalmas védőréteg (humán vonalon is)
belső: belső használatra szánt gumi, ebbe fújjuk a levegőt (egyesek kokaint töltenek bele és lenyelik)
falc: perem, drótfalc, gumifalc, faiparban ablakok ajtók illeszkedése a tokhoz, tulajdonképpen szintbéli különbség
orosz: ruszki, szovjet, ukrán, belorusz, litván, stb. gyártmányú veterán kerékpárok gyűjtőneve, jellemzően gyenge minőségűek
felni: kerékabroncs
hattyúnyakú: női váztípus, duplacsövű, mind a kettő S alakban van meghajlítva, több-kevesebb osztóval (merevítővel)
gyökkettő: nagyon lassan tekerő kerékpáros sebessége, jellemzően veterán kerékpárosok használják
muff: kerékpárváz geometriai csomópontjaiban vastagabb csőből készített erősítés, kézmelegítő szőrme cső, fiatal hölgy, fiatal hölgy lényegi része
MILF: veterán bringa, minden körülmények közt megtekerhető...
bowden: acéldrót sodrony, messzire elér mint Rózsa Sándor ujja
- Hmmmm....., őőőőő......
...valahol itt van pedig, még nem értem rá felrakni(...de szép csizmád van bazmeg...),
hát nem is tudom
(...itt egy húszguldenes, elég lenne talán ennek a kisköcsögnek?...),
a ffenébe is
(mondta is az unokám, hogy akinek vaj van a fején ne menjen a napra, valami magyar közmondás, az oviban tanulta...),
tulajdonképpen arról van szó
(...még jó hogy nem azok a civil állatok állítottak le, azt mondják azok sokkal szemetebbek...),
jaj, hát édes fiam
(...a fenének kellett már reggel berúgnom, csak észre ne vegye, azért még külön kapnék...),
a mama reggel tiszta nadrágot készített ki, biztos a másik zsebében maradt, ha minden igaz, tudod tegnap hozta ki a postás, ma meg megyek a városházára, hááát...
Ergoutou, a pekingi pálinka
"Kína leghíresebb szeszes itala minden bizonnyal a maotaijiu. Pekingé viszont az ergoutou.
Az ergoutou ugyanúgy összefoglaló elnevezés, mint a tokaji, tehát az előbbiből is van kommersz és luxus változat is. Minden ergoutoura jellemző azonban, hogy becsapós ital. Lágy, magyar ízléssel inkább émelyítő íze alapján nem is gondolná az ember, hogy milyen nagyot tud ütni. És ami a lényeg, nem rögtön, hanem akkor, mikor a hatásával elégedetlen fogyasztója már jócskán rátöltött az első poharakra, hiszen látszólag nem történt semmi. Ez a hatásmechanizmus alapjában különbözteti meg az ergoutout más szeszes italoktól, nota bene, az első kóstolót a tapasztaltabb ergoutou-fogyasztótól.
Dél-Kínában a rizspálinka-félék számítanak helyi specialitásnak, amelyek meglehetősen gyenge szeszes italok. Észak-Kínában viszont az ergoutou a legnépszerűbb, és teljesen érthető, ha a pekingiek, különösen azok, akiknek farzsebéből az apró ergoutous üveg kandikál ki, nem kis büszkeséggel azt állítják, hogy ez az igazi kínai tömény ital: finom, erős és lassan hat. Aki egy kicsit is ismeri Kína történelmét, az csakis egyetérthet ezzel a megállapítással. Nem mellékesen tehát, ergoutou-ivás után nem árt igyekezni haza, mielőtt még nyilvános helyen veszi át a hatalmat az alkohol a szervezet felett.
Tavaly karácsonykor az Egyesült Államokban is megkezdték az ergoutou próbaárusítását, és olyen sikerrel, hogy idén már megindult a rendes kereskedelem is Amerikában, több fajta ergoutouval, köztük természetesen a legjobb minőségűvel is, ami a közönséges ergoutoutól olyan nagyon sokban nem különbözik, a porcelán üveget és a magasabb árat (az Egyesült Államokban 22 dollár a nagykereskedelmi ára) leszámítva persze, ami kitűnő ajándékká teszi a kínaiak között. Az exportot az 1700 munkást foglalkoztató, és Pekingben nagyjából a csecsemőkig bezárólag mindenki által ismert Red Star Holding Co. Ltd. bonyolítja kínai részről. Az óceán másik oldalán már nagyobb a titokzatoskodás. Elképzelhető hogy a helyi világmárkák miatt, mindenesetre csak annyit lehet tudni, hogy egy Los Angeles-i cég teríti a pekingi szeszesitalt, de hogy melyik, azt nem hozták nyilvánosságra.
Összesen egyébként már több mint 10 országba és területre exportálják az ergoutout, a tengerentúli kínaiak nem kis örömére, de az ebből származó bevétel még mindig csak a töredékét éri el a hazai fogyasztásból származónak.
A Red Star, és az általuk gyártott ergoutou persze sokkal jobban ismert kínai nevén, azaz mint hongxing ergoutou. Ebből az elnevezésből a hongxing vörös csillagot jelent, ami a vállalat és a márka neve. Illetve a vállalatnak igen, de a márkaelnevezés körül már nem minden olyan sima, mint az ergoutou fentebb említett említett íze. Ugyanis: a pekingi pálinka, az ergoutou neve körülbelül azt jelenti, hogy "két edényben párolt ital", és ez a legismertebb kínai "baijiu"-fajta. Hogy mennyira az, látszik abból is, hogy Kína "baijiu"-termelésének negyedét teszi ki az ergoutou. A "baijiu" szó szerint "fehér szeszes ital"-t jelent, és Kínában azoknak a tömény italoknak az elnevezésére használják, amelyeket cirokból, vagy kukoricából desztillálnak. És itt jön az apró üröm, no nem az ergoutouba, minthogy abban sajnos ugyanúgy csak cirok van, mint a többi "baijiu"-ban, hanem az örömbe, ugyanis az ergoutout igen nehéz márkanévként bejegyezni, hiszen az összes többi, az előbb említett, az ergoutoun kívüli "maradék háromnegyed" rész "baijiu" is elmondhatná magáról, hogy ergoutou vagyok, azaz engem is ugyanúgy desztilláltak, mint az ergoutout. Bezzeg, ha lenne egy kis üröm is, mármint az ergoutouban, de hát nincsen. Úgyhogy a tokajinak tulajdonképpen még istenes a dolga a szlovákokkal és az olaszokkal.
Nem hagyható ki legalább egy híres megjegyzés az ergoutouval kapcsolatban, ha már azt a külföldiek körében híressé vált Lonely Planet-szerű megállapítást nem említettük, hogy a pekingi taxisok ugyanolyan természetességgel fuvaroznak el minket az ergoutou párolóüzeméhez (kéretik viszont a kínai elnevezést megtanulni), mint a Tiananmen-térre.
Nos, a megjegyzés úgy szól, hogy a Ming-dinasztia híres regénye, a Vízparti történet szerint Wu Song, miután 18 csészével megivott egy pálinkából, megölt egy tigrist; Li Bai, a Tang-dinasztia költőóriása rizsbort ivott versírás közben. Világos, hogy egyikük sem ergoutout ivott, mert Li Bai már nem tudott volna tőle verset írni, Wu Song pedig még nem tudott volna megölni egy tigrist."
forrás: www.terebess.hu
fotó: www.chicksandbikes.blogspot.com
back in the USSR II.
FINN-MAGYAR viszonyok
back in the USSR I.
íme hát
(ismeretlen fényképész, ismeretlen kerékpáros, a halál oka ismeretlen.)
Tati mester
L'Ecole Des Facteurs
avagy a "Postások iskolája"
mocis szaki
az jó LEGO-bájkokrúl...
"...Az első, a teljes és tökéletes helyreállítás, ami nagyon munkaigényes, a siker pedig kétséges. Lehet példálózni azzal, hogy külföldön sokan pontosan ezt művelik, de Magyarország ebből a szempontból is hátrányos helyzetben van. A háború után a megmaradt zömmel német gyártmányú polgári tulajdonú motorkerékpárokhoz hasonlóan a kerékpárokat is használatba vette a hadsereg, és ezt akkor tette, amikor Budapest lakásállományának több mint fele vagy romba dőlt, vagy használhatatlanná vált. Ne gondoljuk, hogy a pusztítást éppen a kerékpárpark úszta volna meg. Az alkatrész utánpótlást gyakorlatilag elvágták. Az emberek totálkárosra hajtották a régi kerékpárokat, a felmerülő alkatrészhiányból eredő problémákat pedig házilag oldották meg. Legnagyobb gondot az ezerféle középrész jelentette, ezeket célszerszám igénye miatt gyakorlatilag még szakműhelyekben sem tudták szerelni. Így lehetséges, hogy az egyik gépen (amit használtam) úgy cserélték le az elkopott lánctányért, hogy levágták a hajtókarról és felhegesztettek egy másikat. Elég brutális? Nos, amikor ott állsz egy sosem hallott márkájú géppel szemben, amin a hajtómű leginkább ninja-csillagra hasonlít, a kerekeket kompletten cserélték drótperemes felnisre, mindezt Csepel sárvédők egészítik ki, elég nehéz tökéletes helyreállításról beszélni. Persze lehet azzal példálózni, hogy sokszor egy fonott kosár rozsdás vasból épít valaki újra egy nyolcvanéves BSA vagy Rudge motort, de a motorok mindig megbecsültebb jószágok voltak. Sok az utángyártott alkatrész, és az egésznek van kultúrája. Aki mégis ezt az utat választja, tegye – nem akarom elbátortalanítani, de az biztos, hogy az elkövetkező tíz évben nem fog unatkozni. Végül is egy ilyen helyreállításban nem az elkészült gép a lényeges, hanem azok a történetek, amelyek az egyes alkatrészek megszerzését kísérik, az emberek akikkel találkozol, a kapcsolatok amiket szerzel közben. Nagyon nagy dolog egy nyolcvan éves embernek, hogy van még, akit érdekel, hogyan vette meg áhított kerékpárját a negyvenes években, vagy miként kell egy-egy bonyolultabb szerelést véghezvinni. Egyszóval értelmes szórakozás, és ez esetben javaslom a veterán autó- és motorgyűjtőkkel való kapcsolat felvételét. Ugyanis ők tudják, hogy melyik az a fényezőműhely, ahol nem fognak kiröhögni, hol krómoznak le mindenféle apróságot és hasonlókMásodik lehetőség a “roncsgép”-ként való használat. A kifejezést Sheldon Brown-tól loptam, lényege, hogy mechanikailag tökéletes állapotú, de optikailag enyhén szólva szakadt gépet hajtunk, minek következtében az ellopás esélye zérus. Egy kellőképpen lerohadt tanyabájkot – tapasztalatból mondom – vidéken még lezárni sem kell. Szerintem Pesten sem, csak itt még nem próbáltam. Svájcisapka a nyergen, dróttal felkötött sárvédő, rozsdával váltakozó erősen megfakult fekete dukkózás külön előny, és emellett a hozományvadász nőneműek is garantáltan hanyagolni fognak. Pár év ilyetén való használat után még mindig dönthetünk az előzőekben ismertetett teljes helyreállítás mellett.
A harmadik lehetőség a kortárs alkatrészekkel való ízlés szerinti kiegészítés. Itt szinte mindent szabad, szárnyalhat a fantázia. A középcsapágy-kérdés megoldása után már gyerekjáték az egész. A hátrafelé nyitott hátsó villapapucs jóvoltából akár örökhajtós gépet is építhetünk."
(a cikk teljes szövege megtekinthető itt joboldalt, a "...tanyabájkokrul" link segítségével)






