- Hát, papa,

ittennék valami nem stimmel !
"- Jaj, csak a táskát ne nyittassák ki velem..."
- Úgy hírlik, errefele amolyan felforgató elemek tanyáznak!
"...benne az a sok szarjé a gyárból..."
- Kuss, ne pofázz !!
- Meg se szólaltam csendbiztos úr...
- De akartál !!!
"...de jó, biztos a szakszervezetis szocikat keresik, hátha megúszom..."
- Honnan jössz ?!
- Munkából...
- Cigány-e vagy ??
- Háááát...
- Höhö, zsidó nem lehetsz ha dolgozol, meg cigány se (harsány röhögés jobbról).
- Mi ez a női név itt a névtáblán, cigány!
- Hát az asszony, teccik tudni....
- De ez nagyvázas, te!
"...jajaj, lebuktam, hiába vagdostam a zártszelvényeket, ezek most elviszik az összeset..."
- Mi van a táskában ??!!!
- Hát ilyen vas...
- Nyisd ki !!!
*******************************************************
.............hol vagyok? ja, árokban, bicikli megvan, táska megvan, vasat elvitték........még jó hogy nem motoztak meg........a revolver megmaradt.....holnap úgyis tüntetés, vissza kell lőni.

...aztán mikor hazafelé

New Yorkból, lerángattam a Terminátort Párizsban a repülőről, csordogálok ám befele, gondolom megnézem a Diadalívet, a Notre Dame-ot, a Mona Lisát, közben betértem ide-oda, egy kis abszintra, vörösborra mifene, egyszercsak látom, hogy követnek már egy ideje...
Hoppá, police, itt se szabad inni? Méghozzá valami kiscsaj.
Szirénázik, félreállok. Jön ám oda széles vigyorral:
- Hongrois?
(Hehe, kiszúrta a hátul lengedező zászlót biztos.)
- Vui, vui, ongroá - már amennyit tudok franciául - tourist, not so drunk... - mondtam tétován.
- I love Hongrois, moi too, je suis un cycliste.
Mi van? Szereti a magyar bicikliseket?
- Pardon for Trianon (keverte már angolosan), francais we bons... what you want?
Aha, hm, eléggé tökre jól néz ki, büntetni nem akar, mit is akarhatnék? Hát, jó lenne egy kis etyepetye, mondom is neki óvatosan, vigyorogva:
- Francais we bons? Tuileires? Szajna banque? Pont Neuf?
Erre vadul bólogatott:
- Oui, oui, follow moi.
Erre-arra tekeregtünk, aztán lecsordogáltunk a lépartra a híd alá. Leállt, körülnézett, majd szó nélkül, franciául szólt hozzám.

Aztán megint csak bizonygatta, hogy ők milyen jók, és szorri stb. Hát tényleg jók. Ez elégtétel, nekem legalább. Ezentúl külföldön mindig fogom hordani a zászlót a szomszéd országokban is, hátha valami összejön.
- What direction to Hongrie ? - kérdeztem aztán.
Kelet felé intett bájosan, hagyta, hogy lefényképezzem, aztán gyorsan eltekert.

- Hallod-e

Mariskám, milyen jó ötlet volt tetőled, hogy hazafelé a boltból elhoztuk a kocsma elől az emberek bringáit, majd néznek nagyot. Nem kell kutyagolnunk, még a demizsont se töltette még meg azzal a kancsal Rozival, legalább nem lesz ma este részeg annyira, bár amilyen hirtelen az én Józsim, így is megver, mint minden nap, ha pörölök vele, amit meg lelkem, nem tudok megállni, én már csak ilyennek születtem. Hát te, szívem nem félsz?
- Nem, csak ámulok milyen jól megy ez az új Csepel, bánja a rosseb, azt a nyolcszáz forintot rá. Bár úgyis kellett ugye, mert a Bandi a régi Csodásat jól összerontotta a múlt héten, mikor beleborult az árokba. Jobb lett volna egy olyan fajta, ez nagyon nyomja a nunámat mikor megállok.
- Hajaj, ne is mondd, pedig te még magasabb is vagy aranyom, a fészkes fene enné meg ezeket a nagy bicikliket, legközelebb inkább jöjjünk gyalog haza...

önkormányzati

szinten tetten érhető az a magatartás, aminek semmi értelme, mivelhogy egyik kezével ad, a másikkal elvesz, tehát az eredő nulla.
ahhoz képest elég vehemensen támadják a helybéli lágyszívű alkoholista/anarchista/biciklistát.
valamiből fenn kell tartani a struktúrát, és valamiből fizetni kell a pinavakargató/fölényeskedő/körömlakkozó/elnéző tekintetű/kőgenya luvnyák tömkelegét.
megyek a híd alá: