mocis szaki

barátunk (!) - igaz kicsit OFF -, (de amúgy meg igencsak) ON pozicióban fejelte le a sarat, miután nem tudott elindulni (hálistennek).

az jó LEGO-bájkokrúl...

"...Az első, a teljes és tökéletes helyreállítás, ami nagyon munkaigényes, a siker pedig kétséges. Lehet példálózni azzal, hogy külföldön sokan pontosan ezt művelik, de Magyarország ebből a szempontból is hátrányos helyzetben van. A háború után a megmaradt zömmel német gyártmányú polgári tulajdonú motorkerékpárokhoz hasonlóan a kerékpárokat is használatba vette a hadsereg, és ezt akkor tette, amikor Budapest lakásállományának több mint fele vagy romba dőlt, vagy használhatatlanná vált. Ne gondoljuk, hogy a pusztítást éppen a kerékpárpark úszta volna meg. Az alkatrész utánpótlást gyakorlatilag elvágták. Az emberek totálkárosra hajtották a régi kerékpárokat, a felmerülő alkatrészhiányból eredő problémákat pedig házilag oldották meg. Legnagyobb gondot az ezerféle középrész jelentette, ezeket célszerszám igénye miatt gyakorlatilag még szakműhelyekben sem tudták szerelni. Így lehetséges, hogy az egyik gépen (amit használtam) úgy cserélték le az elkopott lánctányért, hogy levágták a hajtókarról és felhegesztettek egy másikat. Elég brutális? Nos, amikor ott állsz egy sosem hallott márkájú géppel szemben, amin a hajtómű leginkább ninja-csillagra hasonlít, a kerekeket kompletten cserélték drótperemes felnisre, mindezt Csepel sárvédők egészítik ki, elég nehéz tökéletes helyreállításról beszélni. Persze lehet azzal példálózni, hogy sokszor egy fonott kosár rozsdás vasból épít valaki újra egy nyolcvanéves BSA vagy Rudge motort, de a motorok mindig megbecsültebb jószágok voltak. Sok az utángyártott alkatrész, és az egésznek van kultúrája. Aki mégis ezt az utat választja, tegye – nem akarom elbátortalanítani, de az biztos, hogy az elkövetkező tíz évben nem fog unatkozni. Végül is egy ilyen helyreállításban nem az elkészült gép a lényeges, hanem azok a történetek, amelyek az egyes alkatrészek megszerzését kísérik, az emberek akikkel találkozol, a kapcsolatok amiket szerzel közben. Nagyon nagy dolog egy nyolcvan éves embernek, hogy van még, akit érdekel, hogyan vette meg áhított kerékpárját a negyvenes években, vagy miként kell egy-egy bonyolultabb szerelést véghezvinni. Egyszóval értelmes szórakozás, és ez esetben javaslom a veterán autó- és motorgyűjtőkkel való kapcsolat felvételét. Ugyanis ők tudják, hogy melyik az a fényezőműhely, ahol nem fognak kiröhögni, hol krómoznak le mindenféle apróságot és hasonlók

Második lehetőség a “roncsgép”-ként való használat. A kifejezést Sheldon Brown-tól loptam, lényege, hogy mechanikailag tökéletes állapotú, de optikailag enyhén szólva szakadt gépet hajtunk, minek következtében az ellopás esélye zérus. Egy kellőképpen lerohadt tanyabájkot – tapasztalatból mondom – vidéken még lezárni sem kell. Szerintem Pesten sem, csak itt még nem próbáltam. Svájcisapka a nyergen, dróttal felkötött sárvédő, rozsdával váltakozó erősen megfakult fekete dukkózás külön előny, és emellett a hozományvadász nőneműek is garantáltan hanyagolni fognak. Pár év ilyetén való használat után még mindig dönthetünk az előzőekben ismertetett teljes helyreállítás mellett.

A harmadik lehetőség a kortárs alkatrészekkel való ízlés szerinti kiegészítés. Itt szinte mindent szabad, szárnyalhat a fantázia. A középcsapágy-kérdés megoldása után már gyerekjáték az egész. A hátrafelé nyitott hátsó villapapucs jóvoltából akár örökhajtós gépet is építhetünk."

(a cikk teljes szövege megtekinthető itt joboldalt, a "...tanyabájkokrul" link segítségével)

barátnők

piacozás után, egymás közt, traccsparti komplex, azt a rengeteg cuccot meg majd elhelyezzük valahogy...

(fotó: bp. nagyvásárcsarnok)

lebukott

a vénasszony, az ilyen szottyadt vén kurvák miért járnak kocsmába? hogy bírják???

(fotó: bp. dózsa-thököly sarok, a baloldali ablaküvegben a szerkesztő úr és egy rendőrautó látható, mivel itt van a kerületi rendőrkapitányság is...)

előtte

még azért megittam volna ezt az üveg bort, de a hülye haverok odapántolták valami vas cuccal, nem tudtam leszedni, másnap reggel meg már ment a vonat kifele a frontra, nem jöttem haza utána már, a biciclettát azért ott hagyták a falnál, most meg bámulhatják ezerrel az impotens buzik...

interjú

- Jó, napot kivánok !
- Heló.
- Milyen szép régi biciklije van !
- Ja.
- Eredeti holland ?
- A faszt, magyar. Kühne DÁMA, oda van írva az elejére.
- Tényleg. Nohát... - Miért ilyennel jár?
- Mert ellopták az elődjét.
- Az is veterán volt?
- Ja. Férfi vázas nóném. Ezt gyorsan össze kellett dobni a pincében talált alkatrészekből, mert menni kell.
- Ennyi alkatrésze van, hogy csak úgy összeszerel egy ilyen pompás biciklit?
- Ja, találom, lomizom, csereberélem őket.
- Nagy divatja van most az ilyen bicikliknek.
- Aha, nekem a harmadik egy női vázas UKRAJNA volt életemben az első egy háromkerekű RAKÉTA, a második egy SKOLNYIK. Ötvenegy vagyok.
- "Bringázz inkább te is Rezső..."???
- Ja, a tekerés az megy. Ezt is, azt is megtekerem amúgy, ha érted...
- Hát persze... - amúgy mit csinál itt a Hősök terén?
- Semmit, itt lakom, megyek haza, de még beugrom a Csengery borozóba, hátha van valami meló, a kollégák ott szoktak ücsörögni, mert nekik sincsen.
- Ittasan kerékpározik???
- Nézd milyen szép MILLER fényszóróm van elöl, a hozzá tartozó dinamóval, hátul meg azok a brutál prizmák sem megvetendőek, arra azért figyelek, hogy lássanak sötétben, majd kikerülnek... Van kukásmellényem is, lakott területen kívül fölveszem.
- De hát a KRESZ tiltja az ittas...
- Haggyámá...
- Nem tervezi modernebb kerékpár vásárlását?
- Én nem költök ilyenekre, pénzem sincs amúgy, munkanélküli vagyok. Nem értem én már az ilyen huncut montenbájkokat, meg "fixi"-ket. Jó ez. "Menni vagy meghalni".

(az interjú eredeti változata megtalálható a www.bbc.com, és a www.cnn.com oldalakon is...)