New Yorkból, lerángattam a Terminátort Párizsban a repülőről, csordogálok ám befele, gondolom megnézem a Diadalívet, a Notre Dame-ot, a Mona Lisát, közben betértem ide-oda, egy kis abszintra, vörösborra mifene, egyszercsak látom, hogy követnek már egy ideje...Hoppá, police, itt se szabad inni? Méghozzá valami kiscsaj.
Szirénázik, félreállok. Jön ám oda széles vigyorral:
- Hongrois?
(Hehe, kiszúrta a hátul lengedező zászlót biztos.)
- Vui, vui, ongroá - már amennyit tudok franciául - tourist, not so drunk... - mondtam tétován.
- I love Hongrois, moi too, je suis un cycliste.
Mi van? Szereti a magyar bicikliseket?
- Pardon for Trianon (keverte már angolosan), francais we bons... what you want?
Aha, hm, eléggé tökre jól néz ki, büntetni nem akar, mit is akarhatnék? Hát, jó lenne egy kis etyepetye, mondom is neki óvatosan, vigyorogva:
- Francais we bons? Tuileires? Szajna banque? Pont Neuf?
Erre vadul bólogatott:
- Oui, oui, follow moi.
Erre-arra tekeregtünk, aztán lecsordogáltunk a lépartra a híd alá. Leállt, körülnézett, majd szó nélkül, franciául szólt hozzám.
Aztán megint csak bizonygatta, hogy ők milyen jók, és szorri stb. Hát tényleg jók. Ez elégtétel, nekem legalább. Ezentúl külföldön mindig fogom hordani a zászlót a szomszéd országokban is, hátha valami összejön.
- What direction to Hongrie ? - kérdeztem aztán.
Kelet felé intett bájosan, hagyta, hogy lefényképezzem, aztán gyorsan eltekert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése