ERNŐ bácsi

tulajdonképpen nem halt meg, Molnár Ferenc csak a nagyobb drámai hatás érdekében végezte ki a könyv végén. A gittegylet kitüntető diplomáját átvette, és utána már csak csupa nagybetűvel volt hajlandó leírni a nevét. Szegény szabómester fia lévén magasabb iskolákba nem járhatott, Trianon után, mikor Janó (a tót) hazaköltözött a szüleihez a felvidékre, megkapta az állást, mivel házat sem építettek a grundon, csak a gyerekeket tiltották ki a csetepaté után, így ő lett a fatelepen a biztonsági őr. A harmincas években Weiss Manfréd típusú szolgálati kerékpárt kapott főnökeitől, azzal járt élete végéig. Mivel utolsó politikai ténykedése a grund ostrománál történt (ráesett Ács Ferire), mindenki szerette, átvészelte a második világháborút, a rákosi-rendszert, a forradalmat, a kádár-rendszert, még megérte a rendszerváltást is, igaz akkor a grundon már több kis cég is garázdálkodott, őt is raklap-kereskedelemmel bízták meg főnökei. Az eredeti híres bódé (oda zárták be a fogoly vörösingeseket a PUF), természetesen már el lett bontva, modern betonkuckót kapott ERNŐ bácsi.

Biciklijét én örököltem.