íme hát

megleltem mezőmet, valamiben úgyis meg kellett halni már......

(ismeretlen fényképész, ismeretlen kerékpáros, a halál oka ismeretlen.)

Tati mester

bemegy a kocsmába, filmrészlet, eredetiben megnézhető :

L'Ecole Des Facteurs 

avagy a "Postások iskolája"

mocis szaki

barátunk (!) - igaz kicsit OFF -, (de amúgy meg igencsak) ON pozicióban fejelte le a sarat, miután nem tudott elindulni (hálistennek).

az jó LEGO-bájkokrúl...

"...Az első, a teljes és tökéletes helyreállítás, ami nagyon munkaigényes, a siker pedig kétséges. Lehet példálózni azzal, hogy külföldön sokan pontosan ezt művelik, de Magyarország ebből a szempontból is hátrányos helyzetben van. A háború után a megmaradt zömmel német gyártmányú polgári tulajdonú motorkerékpárokhoz hasonlóan a kerékpárokat is használatba vette a hadsereg, és ezt akkor tette, amikor Budapest lakásállományának több mint fele vagy romba dőlt, vagy használhatatlanná vált. Ne gondoljuk, hogy a pusztítást éppen a kerékpárpark úszta volna meg. Az alkatrész utánpótlást gyakorlatilag elvágták. Az emberek totálkárosra hajtották a régi kerékpárokat, a felmerülő alkatrészhiányból eredő problémákat pedig házilag oldották meg. Legnagyobb gondot az ezerféle középrész jelentette, ezeket célszerszám igénye miatt gyakorlatilag még szakműhelyekben sem tudták szerelni. Így lehetséges, hogy az egyik gépen (amit használtam) úgy cserélték le az elkopott lánctányért, hogy levágták a hajtókarról és felhegesztettek egy másikat. Elég brutális? Nos, amikor ott állsz egy sosem hallott márkájú géppel szemben, amin a hajtómű leginkább ninja-csillagra hasonlít, a kerekeket kompletten cserélték drótperemes felnisre, mindezt Csepel sárvédők egészítik ki, elég nehéz tökéletes helyreállításról beszélni. Persze lehet azzal példálózni, hogy sokszor egy fonott kosár rozsdás vasból épít valaki újra egy nyolcvanéves BSA vagy Rudge motort, de a motorok mindig megbecsültebb jószágok voltak. Sok az utángyártott alkatrész, és az egésznek van kultúrája. Aki mégis ezt az utat választja, tegye – nem akarom elbátortalanítani, de az biztos, hogy az elkövetkező tíz évben nem fog unatkozni. Végül is egy ilyen helyreállításban nem az elkészült gép a lényeges, hanem azok a történetek, amelyek az egyes alkatrészek megszerzését kísérik, az emberek akikkel találkozol, a kapcsolatok amiket szerzel közben. Nagyon nagy dolog egy nyolcvan éves embernek, hogy van még, akit érdekel, hogyan vette meg áhított kerékpárját a negyvenes években, vagy miként kell egy-egy bonyolultabb szerelést véghezvinni. Egyszóval értelmes szórakozás, és ez esetben javaslom a veterán autó- és motorgyűjtőkkel való kapcsolat felvételét. Ugyanis ők tudják, hogy melyik az a fényezőműhely, ahol nem fognak kiröhögni, hol krómoznak le mindenféle apróságot és hasonlók

Második lehetőség a “roncsgép”-ként való használat. A kifejezést Sheldon Brown-tól loptam, lényege, hogy mechanikailag tökéletes állapotú, de optikailag enyhén szólva szakadt gépet hajtunk, minek következtében az ellopás esélye zérus. Egy kellőképpen lerohadt tanyabájkot – tapasztalatból mondom – vidéken még lezárni sem kell. Szerintem Pesten sem, csak itt még nem próbáltam. Svájcisapka a nyergen, dróttal felkötött sárvédő, rozsdával váltakozó erősen megfakult fekete dukkózás külön előny, és emellett a hozományvadász nőneműek is garantáltan hanyagolni fognak. Pár év ilyetén való használat után még mindig dönthetünk az előzőekben ismertetett teljes helyreállítás mellett.

A harmadik lehetőség a kortárs alkatrészekkel való ízlés szerinti kiegészítés. Itt szinte mindent szabad, szárnyalhat a fantázia. A középcsapágy-kérdés megoldása után már gyerekjáték az egész. A hátrafelé nyitott hátsó villapapucs jóvoltából akár örökhajtós gépet is építhetünk."

(a cikk teljes szövege megtekinthető itt joboldalt, a "...tanyabájkokrul" link segítségével)

barátnők

piacozás után, egymás közt, traccsparti komplex, azt a rengeteg cuccot meg majd elhelyezzük valahogy...

(fotó: bp. nagyvásárcsarnok)

lebukott

a vénasszony, az ilyen szottyadt vén kurvák miért járnak kocsmába? hogy bírják???

(fotó: bp. dózsa-thököly sarok, a baloldali ablaküvegben a szerkesztő úr és egy rendőrautó látható, mivel itt van a kerületi rendőrkapitányság is...)

előtte

még azért megittam volna ezt az üveg bort, de a hülye haverok odapántolták valami vas cuccal, nem tudtam leszedni, másnap reggel meg már ment a vonat kifele a frontra, nem jöttem haza utána már, a biciclettát azért ott hagyták a falnál, most meg bámulhatják ezerrel az impotens buzik...

interjú

- Jó, napot kivánok !
- Heló.
- Milyen szép régi biciklije van !
- Ja.
- Eredeti holland ?
- A faszt, magyar. Kühne DÁMA, oda van írva az elejére.
- Tényleg. Nohát... - Miért ilyennel jár?
- Mert ellopták az elődjét.
- Az is veterán volt?
- Ja. Férfi vázas nóném. Ezt gyorsan össze kellett dobni a pincében talált alkatrészekből, mert menni kell.
- Ennyi alkatrésze van, hogy csak úgy összeszerel egy ilyen pompás biciklit?
- Ja, találom, lomizom, csereberélem őket.
- Nagy divatja van most az ilyen bicikliknek.
- Aha, nekem a harmadik egy női vázas UKRAJNA volt életemben az első egy háromkerekű RAKÉTA, a második egy SKOLNYIK. Ötvenegy vagyok.
- "Bringázz inkább te is Rezső..."???
- Ja, a tekerés az megy. Ezt is, azt is megtekerem amúgy, ha érted...
- Hát persze... - amúgy mit csinál itt a Hősök terén?
- Semmit, itt lakom, megyek haza, de még beugrom a Csengery borozóba, hátha van valami meló, a kollégák ott szoktak ücsörögni, mert nekik sincsen.
- Ittasan kerékpározik???
- Nézd milyen szép MILLER fényszóróm van elöl, a hozzá tartozó dinamóval, hátul meg azok a brutál prizmák sem megvetendőek, arra azért figyelek, hogy lássanak sötétben, majd kikerülnek... Van kukásmellényem is, lakott területen kívül fölveszem.
- De hát a KRESZ tiltja az ittas...
- Haggyámá...
- Nem tervezi modernebb kerékpár vásárlását?
- Én nem költök ilyenekre, pénzem sincs amúgy, munkanélküli vagyok. Nem értem én már az ilyen huncut montenbájkokat, meg "fixi"-ket. Jó ez. "Menni vagy meghalni".

(az interjú eredeti változata megtalálható a www.bbc.com, és a www.cnn.com oldalakon is...)

TANMESE

Olle Lund Kirkegaard
GUMI TARZAN
(részlet)

Ivan elhatározta, hogy megtanul kerékpározni.
Mivel neki nem volt kerékpárja, ezért a pincébõl felcipelte a nagymamája nagy, fekete nõi kerékpárját.
(Itt láthatjátok a kerékpárt.)
Ivan a kertajtóhoz támasztotta, és szemügyre vette.
Vajon tudok-e majd kerekezni egy ilyen nagy kerékpáron?! ­- gondolta magában.
Ezután felmászott a kertajtóra, onnan meg átmászott a nagy fekete kerékpárra.
Hû! - mondta magában, és lenézett a földre. - Nagyon magas. Mindjárt szédülni kezdek.Így üldögélt ott fenn a magasban Ivan Olsen a fekete nõi kerékpáron, amikor hirtelen megjelent az egyik nagyfiú.
- Szia, te szerencsétlen Gumi Tarzan! - köszönt rá a nagyfiú. - Tulajdonképpen mit csinálsz te ott fenn?
- Biciklizek - mondta Ivan
- Hahaha! - Kacagott a nagyfiú. - Ezt nevezed te biciklizésnek? Hiszen egy helyben állsz, ember!
- Hát, csak azért állok, mert nem tudom elindítani – mondta Ivan.
- Te ostoba, te szerencsétlen! - csúfolta a nagyfiú. - Hát lépj rá a pedálokra, ember!
- Persze, tudom – motyogta Ivan.
- Hát akkor csináld! - bíztatta a nagyfiú.
- Világos. Csak az a baj, hogy nem érem el a pedálokat. Nagyon rövid a lábam – mondta Ivan.
A nagyfiú komótosan cigarettára gyújtott, s közben valamin törte a fejét.
- Figyelj csak, talán segíthetek neked, te Gumi Tarzan, hogy el tudj indulni - szólt vigyorogva.
Ezzel szó nélkül hatalmasat lökött a nagy fekete kerékpáron.
(Itt láthatjátok milyen nagyot.)

- Kö-kö-szönöm! - csukladozta Ivan Olsen, és végigszáguldott az utcán, erõsen belekapaszkodva a kormányba.
Egyre száguldott, lámpaoszlopok meg utcatáblák, autók meg kutyák maradtak el mögötte, és majdnem elütött egy idõs hölgyet, akin csak egy életmentõ félreugrás segített.
- Te huligán! - kiabálta utána az idõs hölgy, az esernyõjét rázva. - Te csavargó gazember, útonálló, gyilkos aszfaltbetyár...
- Igenis... - morogta Ivan, és továbbszáguldott.
(Így kiabál az idõs hölgy Ivan után.)
Hûha, fene nehéz dolog kerékpározni! - gondolta Ivan.
De aztán még nehezebb lett.
Ivan elõször a város rózsakertjén kerekezett át.
Nagyon szép hely volt a rózsakert. Ezt a táblákról is lehetett tudni amelyekkel tele volt az egész park.
"Gyerekeknek tilos a belépés!" - ez állt a táblákon.
Ivan Olsen a kert kellõs közepén száguldott keresztül, és letiporta a rózsákat.
- Hé, állj meg, te csirkefogó! - kiáltotta egy ember aki a rózsák között gereblyézett. - Mi képzelsz te tulajdonképpen?
És gereblyéjével együtt máris futni kezdett Ivan után.
- Te neveletlen kölyök! - kiáltozta, s közben a gereblyéjével hadonászott. - Nem tûnsz el innen rögtön!
- Megyek már - mondta Ivan, és kivágtázott a kertbõl egy keskeny, meredek utcába amely a városi kikötõ felé vezetett.
Rögtön észrevette, hogy lent, az utca végén egy hosszú stég vezet be a tengerbe. A stégen két horgász álldogált, hosszú horgászbottal a kezében.
A két horgász békésen álldogált a stégen, egykedvûen szívták a pipájukat, és éppen az idõjárásról beszélgettek, amikor a szágudó Ivan megjelent a közelükben.
- Vigyázat, mert jövök! - kiáltotta Ivan.
A két horgász teljesen megrémült, amikor észrevette az egyre gyorsabban közeledõ Ivant.
- Úristen, ez elgázol bennünket! Segítség! kezdtek el kétségbeesetten kiabálni.
Azzal eldobták horgászbotjukat, a pipát meg a kalapot, és fejest ugrottak a vízbe.
(Itt láthatjátok, hogyan.)
Ivan Olsen pedig ide-oda imbolyogva megjelent a stégen.
- Ah, - sóhajtotta - most biztosan belefulladok a vízbe.
És mint a nyíl, úgy repült bele a tengerbe a nagy fekete kerékpárral együtt.
- Placcs! - mondta a szerencsétlen kerékpár.
- Blub-blub-blub! - mondta Ivan Olsen.
De nem fulladt bele.
Mert az egyik ember a horgászbotjával kihalászta, és Ivan ott lógott a horog végén.
Csak úgy csöpögött belõle a víz.
- Csöpp-csöpp-csöpp...
- Nézd csak - figyelmeztette a horgász, és a stégen egy tábla elé tartotta Ivant. - Nem tudsz olvasni, ostoba kölyök?
- Nem - mondta Ivan.
(Itt tartják Ivan Olsent a tábla elõtt.)
- Hát akkor majd én elolvasom neked - mondta a horgász - Itt az áll, hogy "Tilos kerékpározni a stégen!"
- Még ilyet! - csodálkozott Ivan.
- Hát igen! - szólt a másik horgász, és kimászott a stégre. - Manapság a gyerekek nem tanulnak meg olvasni. Az iskolában semmi mással nem foglalkoznak, csak a játékkal.
Az elsõ horgász letette Ivant a stégre.
- Nem neked való a kerékpározás! - mondta Ivannak. - nem gondolod, hogy okosabb dologgal kellene foglalkoznod?
- De igen. Azt hiszem, az jobb lenne - tûnõdött el Ivan.

Kaliforniai erdőtűz

- Hallod-e 'ombre! - olyan gyorsan terjedt, hogy mire kiértem a kocsmából, leégett a biciklim, aztán nekünk is szaladnunk kellett...
(Juan Marte Rivera, drogdíler vallomásából)

teljes cikk:
http://www.hirszerzo.hu/cikk.marihuanaultetvenyrol_indulhatott_a_kaliforniai_erdotuz.120189.html

(...érdekességként megemlíteném, hogy jó pár éve a Verseny utcai piacon a szemetes konténerből rángattam ki egy leégett montit, amit atomjaira szedtünk Zolikával, aki aztán a sértetlen vázra új biciklit épített magának, azóta azzal jár..., valami "úri cucc" volt. "A bicikli nem vész el, csak átalakul." (sir Isaac Newton)

baleset

a távolabbi krétarajz a bácsi körül készült, őt már elvitték, jelen esetben a gázoló autós vérében találták a megengedett alkohol kétszeresét.

teljes cikk:
http://www.ecodibergamo.it/stories/Cronaca/146901/

az idős hölgy

Budapest nevezetességeivel ismerkedik,
és már látja az alagút végét is...

ZÖD SAS

című hely, legendás, tizenéves koromban IS megfordultam benne, akkor még sima szocreál, mozaik díszítésű (megvan) kerek műmárvány asztalos, könyöklős is, a szomszédban, ötszáz méterre volt a KISZ Központi Művészegyüttes, melynek oszlopos tagja voltam az IFJÚ GÁRDA FÚVÓSZENEKAR-ban, tekintettel, hogy több fafúvós hangszeren is játszottam, DE amikor a szombat délutáni 14.00-16.00-ig tartó, intenzív próbák után kiszabadultam a baritonszaxofon szólamból (a hangszer maga hat kiló, ezt fújja tele valaki levegővel két órán keresztül...!!!), beszabadultam az (akkor nem tudom már hogy hívták) ZÖLD SAS-ba, és benyomtam egy kávét, PORTORICO (60%) rummal keverve, és MINDJÁRT magamhoz tértem!!!!

a VIDRÓCZKY

csár-dá-baaaa....
három betyár ma-gá-baaa...
szomorkodik bú-já-baaaa...
leterített sú-bá-baaaa....

de nem én !!!

átmegyek a ZÖLD SAS-ba !!!

Kovács Lajos

művész úrral, mikor a helyi (USA) magyar közösség meghívásának eleget tettünk, a hatalmas sikerre való tekintettel, előadás után ajándékba kaptunk egy-egy csúcskategóriát képviselő TREK márkájú (bicikliben olyan mint a Harley Davidson, rendőrök is használják) kerékpárt, de idegenkedve a bonyolult technikától (váltó, teleszkóp, hátrafele tekerve nem áll meg, stb...) inkább csak toltuk hajnalban közeli szálláshelyünkig, közben még a maradék viszkiket is meg tudtuk inni, leszartuk az általános, amcsi utcán való szeszfogyasztásra vonatkozó tilalmat, nem húztunk rá barna papírzacskót. aztán itthon gyorsan el is adtuk őket horror összegekért a juppiknak.

gyengébbek kedvéért:

http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=4697&i_direction=2&i_city_id=-1&i_county_id=-1

de hogy ez a rohadt blogspot miért nem csinál direkt linket a hivatkozásból ??????
maradjunk a copy/paste-nél !!!

apa

gyakran időzött itt ebben a kocsmában, amíg el nem vitte a hasnyálmirigy rák, és végképp egyedül maradtunk a nővéremmel, most Ferkó, Öcsi meg én elfoglaljuk ezt az elhagyott üzlethelyiséget, és bicikliszerelő műhelyt nyitunk benne, a kislányoknak majd jelentős kedvezményt adunk, legfőképpen pedig FIXI-ket és SZINGLI-ket fogunk építeni a gazdag fiúknak, és lesz majd sok pénzünk, aztán majd koncerteket is szervezünk, bort is fogunk árulni, meg zsíroskenyeret.

ugye

milyen szép vagyok, a tájat leszámítva???
a kép az I. VETERÁN TEKERÉS-en készült, Papp mester úr autójából, NŐM által, további képek a MGyVK hivatalos oldalán, itt:

http://www.csepelkerekparok.gportal.hu/gindex.php?pg=30708695&gid=2581182

bakegér

borozó a budapesti Jókai és az Ó utca sarkán, IV. osztályú bor, közönség, előnye hogy ötven forintokért komoly pogácsákat, sajtos, virslis croissantokat lehet kapni, WC-jét most újíthatták fel.

- Hát, papa,

ittennék valami nem stimmel !
"- Jaj, csak a táskát ne nyittassák ki velem..."
- Úgy hírlik, errefele amolyan felforgató elemek tanyáznak!
"...benne az a sok szarjé a gyárból..."
- Kuss, ne pofázz !!
- Meg se szólaltam csendbiztos úr...
- De akartál !!!
"...de jó, biztos a szakszervezetis szocikat keresik, hátha megúszom..."
- Honnan jössz ?!
- Munkából...
- Cigány-e vagy ??
- Háááát...
- Höhö, zsidó nem lehetsz ha dolgozol, meg cigány se (harsány röhögés jobbról).
- Mi ez a női név itt a névtáblán, cigány!
- Hát az asszony, teccik tudni....
- De ez nagyvázas, te!
"...jajaj, lebuktam, hiába vagdostam a zártszelvényeket, ezek most elviszik az összeset..."
- Mi van a táskában ??!!!
- Hát ilyen vas...
- Nyisd ki !!!
*******************************************************
.............hol vagyok? ja, árokban, bicikli megvan, táska megvan, vasat elvitték........még jó hogy nem motoztak meg........a revolver megmaradt.....holnap úgyis tüntetés, vissza kell lőni.

...aztán mikor hazafelé

New Yorkból, lerángattam a Terminátort Párizsban a repülőről, csordogálok ám befele, gondolom megnézem a Diadalívet, a Notre Dame-ot, a Mona Lisát, közben betértem ide-oda, egy kis abszintra, vörösborra mifene, egyszercsak látom, hogy követnek már egy ideje...
Hoppá, police, itt se szabad inni? Méghozzá valami kiscsaj.
Szirénázik, félreállok. Jön ám oda széles vigyorral:
- Hongrois?
(Hehe, kiszúrta a hátul lengedező zászlót biztos.)
- Vui, vui, ongroá - már amennyit tudok franciául - tourist, not so drunk... - mondtam tétován.
- I love Hongrois, moi too, je suis un cycliste.
Mi van? Szereti a magyar bicikliseket?
- Pardon for Trianon (keverte már angolosan), francais we bons... what you want?
Aha, hm, eléggé tökre jól néz ki, büntetni nem akar, mit is akarhatnék? Hát, jó lenne egy kis etyepetye, mondom is neki óvatosan, vigyorogva:
- Francais we bons? Tuileires? Szajna banque? Pont Neuf?
Erre vadul bólogatott:
- Oui, oui, follow moi.
Erre-arra tekeregtünk, aztán lecsordogáltunk a lépartra a híd alá. Leállt, körülnézett, majd szó nélkül, franciául szólt hozzám.

Aztán megint csak bizonygatta, hogy ők milyen jók, és szorri stb. Hát tényleg jók. Ez elégtétel, nekem legalább. Ezentúl külföldön mindig fogom hordani a zászlót a szomszéd országokban is, hátha valami összejön.
- What direction to Hongrie ? - kérdeztem aztán.
Kelet felé intett bájosan, hagyta, hogy lefényképezzem, aztán gyorsan eltekert.