ZÖD SAS

című hely, legendás, tizenéves koromban IS megfordultam benne, akkor még sima szocreál, mozaik díszítésű (megvan) kerek műmárvány asztalos, könyöklős is, a szomszédban, ötszáz méterre volt a KISZ Központi Művészegyüttes, melynek oszlopos tagja voltam az IFJÚ GÁRDA FÚVÓSZENEKAR-ban, tekintettel, hogy több fafúvós hangszeren is játszottam, DE amikor a szombat délutáni 14.00-16.00-ig tartó, intenzív próbák után kiszabadultam a baritonszaxofon szólamból (a hangszer maga hat kiló, ezt fújja tele valaki levegővel két órán keresztül...!!!), beszabadultam az (akkor nem tudom már hogy hívták) ZÖLD SAS-ba, és benyomtam egy kávét, PORTORICO (60%) rummal keverve, és MINDJÁRT magamhoz tértem!!!!

a VIDRÓCZKY

csár-dá-baaaa....
három betyár ma-gá-baaa...
szomorkodik bú-já-baaaa...
leterített sú-bá-baaaa....

de nem én !!!

átmegyek a ZÖLD SAS-ba !!!

Kovács Lajos

művész úrral, mikor a helyi (USA) magyar közösség meghívásának eleget tettünk, a hatalmas sikerre való tekintettel, előadás után ajándékba kaptunk egy-egy csúcskategóriát képviselő TREK márkájú (bicikliben olyan mint a Harley Davidson, rendőrök is használják) kerékpárt, de idegenkedve a bonyolult technikától (váltó, teleszkóp, hátrafele tekerve nem áll meg, stb...) inkább csak toltuk hajnalban közeli szálláshelyünkig, közben még a maradék viszkiket is meg tudtuk inni, leszartuk az általános, amcsi utcán való szeszfogyasztásra vonatkozó tilalmat, nem húztunk rá barna papírzacskót. aztán itthon gyorsan el is adtuk őket horror összegekért a juppiknak.

gyengébbek kedvéért:

http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=4697&i_direction=2&i_city_id=-1&i_county_id=-1

de hogy ez a rohadt blogspot miért nem csinál direkt linket a hivatkozásból ??????
maradjunk a copy/paste-nél !!!

apa

gyakran időzött itt ebben a kocsmában, amíg el nem vitte a hasnyálmirigy rák, és végképp egyedül maradtunk a nővéremmel, most Ferkó, Öcsi meg én elfoglaljuk ezt az elhagyott üzlethelyiséget, és bicikliszerelő műhelyt nyitunk benne, a kislányoknak majd jelentős kedvezményt adunk, legfőképpen pedig FIXI-ket és SZINGLI-ket fogunk építeni a gazdag fiúknak, és lesz majd sok pénzünk, aztán majd koncerteket is szervezünk, bort is fogunk árulni, meg zsíroskenyeret.

ugye

milyen szép vagyok, a tájat leszámítva???
a kép az I. VETERÁN TEKERÉS-en készült, Papp mester úr autójából, NŐM által, további képek a MGyVK hivatalos oldalán, itt:

http://www.csepelkerekparok.gportal.hu/gindex.php?pg=30708695&gid=2581182

bakegér

borozó a budapesti Jókai és az Ó utca sarkán, IV. osztályú bor, közönség, előnye hogy ötven forintokért komoly pogácsákat, sajtos, virslis croissantokat lehet kapni, WC-jét most újíthatták fel.

- Hát, papa,

ittennék valami nem stimmel !
"- Jaj, csak a táskát ne nyittassák ki velem..."
- Úgy hírlik, errefele amolyan felforgató elemek tanyáznak!
"...benne az a sok szarjé a gyárból..."
- Kuss, ne pofázz !!
- Meg se szólaltam csendbiztos úr...
- De akartál !!!
"...de jó, biztos a szakszervezetis szocikat keresik, hátha megúszom..."
- Honnan jössz ?!
- Munkából...
- Cigány-e vagy ??
- Háááát...
- Höhö, zsidó nem lehetsz ha dolgozol, meg cigány se (harsány röhögés jobbról).
- Mi ez a női név itt a névtáblán, cigány!
- Hát az asszony, teccik tudni....
- De ez nagyvázas, te!
"...jajaj, lebuktam, hiába vagdostam a zártszelvényeket, ezek most elviszik az összeset..."
- Mi van a táskában ??!!!
- Hát ilyen vas...
- Nyisd ki !!!
*******************************************************
.............hol vagyok? ja, árokban, bicikli megvan, táska megvan, vasat elvitték........még jó hogy nem motoztak meg........a revolver megmaradt.....holnap úgyis tüntetés, vissza kell lőni.

...aztán mikor hazafelé

New Yorkból, lerángattam a Terminátort Párizsban a repülőről, csordogálok ám befele, gondolom megnézem a Diadalívet, a Notre Dame-ot, a Mona Lisát, közben betértem ide-oda, egy kis abszintra, vörösborra mifene, egyszercsak látom, hogy követnek már egy ideje...
Hoppá, police, itt se szabad inni? Méghozzá valami kiscsaj.
Szirénázik, félreállok. Jön ám oda széles vigyorral:
- Hongrois?
(Hehe, kiszúrta a hátul lengedező zászlót biztos.)
- Vui, vui, ongroá - már amennyit tudok franciául - tourist, not so drunk... - mondtam tétován.
- I love Hongrois, moi too, je suis un cycliste.
Mi van? Szereti a magyar bicikliseket?
- Pardon for Trianon (keverte már angolosan), francais we bons... what you want?
Aha, hm, eléggé tökre jól néz ki, büntetni nem akar, mit is akarhatnék? Hát, jó lenne egy kis etyepetye, mondom is neki óvatosan, vigyorogva:
- Francais we bons? Tuileires? Szajna banque? Pont Neuf?
Erre vadul bólogatott:
- Oui, oui, follow moi.
Erre-arra tekeregtünk, aztán lecsordogáltunk a lépartra a híd alá. Leállt, körülnézett, majd szó nélkül, franciául szólt hozzám.

Aztán megint csak bizonygatta, hogy ők milyen jók, és szorri stb. Hát tényleg jók. Ez elégtétel, nekem legalább. Ezentúl külföldön mindig fogom hordani a zászlót a szomszéd országokban is, hátha valami összejön.
- What direction to Hongrie ? - kérdeztem aztán.
Kelet felé intett bájosan, hagyta, hogy lefényképezzem, aztán gyorsan eltekert.

- Hallod-e

Mariskám, milyen jó ötlet volt tetőled, hogy hazafelé a boltból elhoztuk a kocsma elől az emberek bringáit, majd néznek nagyot. Nem kell kutyagolnunk, még a demizsont se töltette még meg azzal a kancsal Rozival, legalább nem lesz ma este részeg annyira, bár amilyen hirtelen az én Józsim, így is megver, mint minden nap, ha pörölök vele, amit meg lelkem, nem tudok megállni, én már csak ilyennek születtem. Hát te, szívem nem félsz?
- Nem, csak ámulok milyen jól megy ez az új Csepel, bánja a rosseb, azt a nyolcszáz forintot rá. Bár úgyis kellett ugye, mert a Bandi a régi Csodásat jól összerontotta a múlt héten, mikor beleborult az árokba. Jobb lett volna egy olyan fajta, ez nagyon nyomja a nunámat mikor megállok.
- Hajaj, ne is mondd, pedig te még magasabb is vagy aranyom, a fészkes fene enné meg ezeket a nagy bicikliket, legközelebb inkább jöjjünk gyalog haza...

önkormányzati

szinten tetten érhető az a magatartás, aminek semmi értelme, mivelhogy egyik kezével ad, a másikkal elvesz, tehát az eredő nulla.
ahhoz képest elég vehemensen támadják a helybéli lágyszívű alkoholista/anarchista/biciklistát.
valamiből fenn kell tartani a struktúrát, és valamiből fizetni kell a pinavakargató/fölényeskedő/körömlakkozó/elnéző tekintetű/kőgenya luvnyák tömkelegét.
megyek a híd alá:

miután

felfedeztem ezt a tuti kis bordiszkontot amerikai turném során, jelentős mennyiséget magamévá tettem a képen látható chardonnayból (gondoltam haza is hozok belőle), egyet a biztonság kedvéért alaposan megkóstoltam fenékig, találkoztam velük...

persze egyből elkezdték zaklatásomat, személyi/jogsi/forgalmi, már ahogy ez ilyenkor szokás, de hiányos angoltudásom miatt nem nagyon értettem a lényeget, és miután beledugtak a fejembe valami műszert, rájöttem hogy itt sem illik ittasan biciklizni, mondták is; "drönkendrájd", erre én szélesen elvigyorodtam és vadul bólogatni kezdtem, yeeee, drönkendrájd !!! famous hugarian blog by me !!! na, előkapták ötödik generációs laptopjukat a farzsebükből, rákerestek, és nagyokat röhögtek, hagyták hogy lefotózzam őket, elengedtek, még csak meg sem büntettek !!!!

(persze ennek a kis "story"-nak a fele sem igaz...)

Animal Planet

AFTER-BEFORE

Jézuska hozta, biciklis magyar bor !!!

ez a stáció

egy, a "DRUNK" kifejezés előtti állapotot képez le, amikor is, az alkoholtartalmú ital még nincs kész, az alapanyagul szolgáló szőlő, kártevők elleni védelmét hivatott ellátni a képen szereplő gazda, a jellemzően sárga színű, csomagtartóra hevederezett permetező egységgel, gumicsizmával és az egyéni védőfelszerelésül fejibe csapott kackiás kalapocskával.

(a képet nem én csináltam, találtam a milliónyi BP CM közzétett fotó között, meg nem mondom már kitől származik, és ki van rajta...)

apa ML

080922 hősök tere, a borosüveg nem látszik, mert az asszony bringájának a csomagtartójában van, és ő fotóz.

brodvéj

a magyar "BROADWAY", Bp. Nagymező utca végén (elején?), majdnem a bajcsynál

BIM-BAM

Bp. Akácfa utca
jelenlegi nevén ELŐRE 57
(57. sz. ITALBOLT játékterem), a kilencvenes évek vége felé a szomszédban dolgoztam, gyakorta látogattuk az egységet, bevett köszönésünk az "ELŐRE ! kispajtás" volt, lehet hogy innen kapta a nevét ?

DÖRGICSE

a színyei elején majdnem a podmaniczkynál a trolimegállóval szemben, a mellette lévő festékboltban kilóra lehet még kapni vizes pácot...

ERNŐ bácsi

tulajdonképpen nem halt meg, Molnár Ferenc csak a nagyobb drámai hatás érdekében végezte ki a könyv végén. A gittegylet kitüntető diplomáját átvette, és utána már csak csupa nagybetűvel volt hajlandó leírni a nevét. Szegény szabómester fia lévén magasabb iskolákba nem járhatott, Trianon után, mikor Janó (a tót) hazaköltözött a szüleihez a felvidékre, megkapta az állást, mivel házat sem építettek a grundon, csak a gyerekeket tiltották ki a csetepaté után, így ő lett a fatelepen a biztonsági őr. A harmincas években Weiss Manfréd típusú szolgálati kerékpárt kapott főnökeitől, azzal járt élete végéig. Mivel utolsó politikai ténykedése a grund ostrománál történt (ráesett Ács Ferire), mindenki szerette, átvészelte a második világháborút, a rákosi-rendszert, a forradalmat, a kádár-rendszert, még megérte a rendszerváltást is, igaz akkor a grundon már több kis cég is garázdálkodott, őt is raklap-kereskedelemmel bízták meg főnökei. Az eredeti híres bódé (oda zárták be a fogoly vörösingeseket a PUF), természetesen már el lett bontva, modern betonkuckót kapott ERNŐ bácsi.

Biciklijét én örököltem.

édes

ez a kis labanc párocska, ahogy így együtt, vidáman tekernek azonos típusú hazai gyártmányú kerékpárjukon. A magyar nyelvű szórólap megtévesztő lehet, a grafikus talán nem is osztrák? Figyelemre méltó a srác "vádlimelegítő"-je, tüsi (stüchssi?) hajviselete, hiánytalan csillogó fogsora, "űbermenchs" mosolya, nem is beszélve magabiztos; "egy kézzel fogom a kormányt, hű de laza vagyok, a fotósnak kivillantom kisportolt vádlimat, hüvelykujjam beakasztva szamárbőr gatyóm jobbzsebébe..." tartásáról. A lányt - kis kackiás, zergetollas kalapocskájával -, előre engedi egy fél kerékkel, de ő megy beljebb, amerről a kamionok előzgetnek!
Felszabadultan nyomják, valószínűleg a háború után már valamikor, őket tényleg "felszabadították", nem úgy mint minket, aljas nácibérenceket a szovjetek. Ezért olyan vidámak. Ebből az időszakból származó, CSEPEL prospektus címlapján, legfeljebb meggyötört gyári munkás/paraszt párt tudok elképzelni, útban hajnali ötkor a Vas és Fémművek/Egyetértés MGTSZ felé, persze ők is mosolyogva. A "trink"-elés után vidáman gyártották a kis labancokat az alpesi legelőkön a szénaboglyákban, itthon, anyáink sokszor csak kényszerből szültek meg minket. Aztán meg még mindig csak itt tartunk. Kérdés hogy ezzel a szóróanyaggal vajon mennyi (egyébként kiváló minőségű) "Waffenrad"-ot adtak el poros kis országunkban abban az a időszakban. Gondolom nem sokat. Egy új bicikli beszerzése családi eseménynek számított nálunk, mindenki gratulált, boldog volt, a szomszédok meg irigykedtek. Sok gyerek nyári keresetéből tudott csak bringát venni, ha éppen nem új télikabátra kellett a pénz. Akkor még voltak telek.

(hagymatech szaki szíves közlése alapján)